... nagy meglepetés ért. Felvettünk az osztályra egy gimis lányt és amikor bementem hozzá, éppen egy nagyon jó kémia tesztkönyv feladatait oldotta. Hát, kiderült, hogy orvos szeretne lenni. Teljesen be vagyok zsongva, hogy van valaki a gyerekek között, aki nem azt mondja, hogy utálja a kémiát és csak azért tanul, hogy ne kapjon rossz jegyet, vagy éppen ne bukjon meg.
Egyébként azt hiszem, még soha nem írtam erről bejegyzést (csak valamelyik dolgozatomban, amit még az irka-firkák legelején találtok), hogy a kórházunkban ún. Kórháziskola működik. Alapítvány formájában az a célja, hogy felzárkóztassa vagy éppen segítséget adjon azoknak a diákoknak, akik hosszabb-rövidebb ideig nálunk töltik a tanévet. Hát, még egyetemista koromban elkezdtem résztvenni a munkájukban, igaz, önkéntesként, de nagyon élveztem. Az az érdekes a Kórháziskola munkájában, hogy teljesen a beteghez igazodunk, ha éppen tanulni szeretne, akkor tanulunk, ha meg beszélgetni, vagy valami mást végezni, akkor ahhoz is alkalmazkodunk. Na, de a poén az, hogy a gyerekek mindig örömmel várják a pedagógusokat és tanulnak. Volt olyan diákunk, akinek évet kellett volna ismételnie a kórházi bentfekvések miatt, aztán teljesen a Kórháziskola diákja lett és év végén nagyon jól teljesített. Megkönnyeztem, amikor írt arról, (merthogy újság is megjelenik, amiben ők írhatnak a betegtársaknak), hogy mennyi mindent köszönhet az ilyen formában tevékenykedő pedagógusoknak. Szóval, tényleg csodás, hogy az országban egyedülállóan Pécsen, működik egy ilyen "iskola".
Na, messze kanyarodtam... A szorgalmasan tanuló nagylányhoz, azt hiszem, holnap ha lehet, sokszor bemegyek, mert kiderült, hogy lenne pár kérdése és igencsak felcsillant a szeme, hogy van, aki tudna neki segíteni. Nekem meg persze arra csillant fel a szemem, hogy kémiát fogok magyarázni :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése