Szeretem, ha valaki mer kételkedni és nem rábólintani mindenre. Kifejezetten élvezem tanítani az olyan diákokat, akik nem fogadják el kételkedés nélkül a mondandómat, hanem kérdéseket tesznek föl, megszűrik a saját szűrőiken és aztán bólintanak. A legjobban növekednek.
Így vagyok Tamással is a tizenkettő közül, akinek mások tapasztalata nem volt elegendő, hanem kellett, hogy saját tapasztalata legyen és ebben részesült is. Sosem szerettem, amikor hitetlennek, meg mindenfélének titulálták, csak mert voltak kétségei. Könnyű leírni valakit, főleg, ha nekünk is megvannak a magunk kérdései. Azt gondolom, hogy Jézus egyáltalán nem veti meg az őszinte kérdéseket. Amikor saját magunk tapasztaljuk meg Jézus válaszát, a saját szűrőinket használva és nem a másokéra bólogatva, egyre szorosabb lehet a kapcsolatunk vele. Tamás igaz, hogy kételkedett, de végül mártírhalált halt Jézusért.
Abban is biztos vagyok, hogy az őszinte kételkedés a bizalom magasabb szintjére visz. A kételkedési időszakban ülhetünk ismét az iskolapadba és hallhatjuk meg Isten szavát úgy, ahogy azelőtt nem hallottuk. Szóval nekem valahogy a kételkedés és a hit összetartozik. Mint ahogy a kérdés és a válasz is. Jó ideje szinte csak kételkedem, kérdezek, hiszek és választ kapok. Mostanában erről szól a hitem.
3 megjegyzés:
Ha csak hinnél és válaszolnál, akkor tökéletes volnál. Vajon Istennek jó-e, hogy Ő tökéletes, és egyedül Ő az ? Merthogy az embernek rosszat tesz a tökéletesség - de még annak beképzelése is -, az biztos.
Nahát Ger, ezt a kérdést még soha senkitől nem hallottam...:) Nekünk biztos rossz lenne, ha tökéletesek lennénk, mert akkor miről írnánk például blogbejegyzéseket, meg ilyesmit, de hát Ő azért máshogy működik, meg úgy tudom, vannak még Vele egy páran a Mennyben...:)
Jaja, Gernek mindig "sarokbaszorítós" kérdései vannak :DDD Hogy Istennek jó-e, hogy tökéletes ezt majd megkérdezem Tőle, habár sztem szóhoz se fogok jutni, ha találkozunk. Annak viszont nagyon örülök, hogy tisztában van a gyengeségeimmel, a kételkedéseimmel, fájdalmaimmal, sebeimmel, stb. És épp ezért örülök, hogy a tanítványok között volt Tamás is...
És tényleg nagyon rossz lenne, ha mi tökéletesek lennénk, ezt gondolni magamról meg még eszembe sem jutott, a másik oldal egyre gyakrabban, ti. hogy mennyire távol állok ettől.
Megjegyzés küldése