... úgy tűnne, hogy alább hagyott a lelkesedésem, már ami a írást illeti, elárulom, hogy ez egyáltalán nem így van. Lenne bőven mondanivalóm. Van, ami érik, aztán majd leíródik, és vannak olyan dolgok is, amiket leírna vagy világgá kürtölné az ember, de nem teheti. És előfordul, hogy éppen arról nem tudunk a legkevésbé írni, ami pedig a legjobban foglalkoztat bennünket. Hát, így vagyok ezen a héten. Gondolkodtam, hogy vajon meg fogom-e tudni élni minden egyes napját, mert úgye gondolatban már otthon járok, a szüleimnél, tervezem, hogy mit is vigyek magammal, amit mindenképpen vinnem kell. Azt már tudom, hogy angol könyvet mindenképp.
Gyorsan telik ám a hét, mert beszerveztem mindenféle találkozót, gyerekprogramot, beszélgetéseket. Azt írja Pilinszky: "nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk, és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi meglepetés, csak itt lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és hazatalálnunk.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van." Valahogy így vagyok ezzel én is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése