Úgy érzem,

hogy a meglepetések hónapja lesz ez a hónap. Igaz, a szeptember is azzal fejeződött be, de mondjuk azzal már ne foglalkozzunk.
Szóval, ma nagy lelkesedéssel bementem dolgozni és egyik aranyos kolléganőm sütit hozott nekem, csak úgy. Amikor faggattam, hogy mi indította erre a nemes cselekedetre, csak az volt a válasz, hogy az anyukám olyan messze lakik, hogy nem tud sütni nekem, így ő hozott. Hát, néztem nagyot. Ilyen is van? Ma rá kellett döbbennem, hogy van.
Az már csak ráadás volt, hogy Lacus az eddigi nagy lelkesedésével fogadott. Ma már nagyon jól volt, alig bírtunk vele, úgy lestem, hogy ugrándozás közben nehogy kiessen az ágyból, néha nagyon keménynek kellett lennem, hogy nyugton maradjon, szóval legszívesebben kimentem volna vele, hogy futkározza ki magát. Dehát úgyebár nem lehet. Másról szól a munkám.
És hogy miért lesz a meglepetések hónapja október? Mert szeretek meglepetéseket szerezni...
Nem is tudom, miért. Csak úgy...