megmutatom az én kis barátomat, Gerit :)). Örült, hogy végre ismét dolgozom. Nem volt könnyű időt szánni a nagy felfordulásban arra, hogy kicsit vele is legyek, de azért igyekeztem. Vizit előtt megjegyezte: "az az érzésem, hogy a doktor néni nem fog engem hazaengedni." Hát, jól érezte.
Aztán amikor osztályátadás után civilben voltam, még egyszer becsábított a szobába, majd miután elbúcsúztunk, közölte: "aztán jó legyél ám nekem." Milyen ismerős mondat! Mintha tőlem tanulta volna :)))
2 megjegyzés:
Tök jó, hogy készítettél képet így most már arcot is tudunk kapcsolni a történethez! Üdv a kis harcosnak! Ilyenkor mindig nagy késztetést érzek, hogy bemenjek és végig látogassam az osztályt és megismerkedjek ezekkel a kis csoda gyerkőcökkel!
Megjegyzés küldése