Jó, jó...

tudom, hogy nem erről szól az ünnep, de hadd örüljek minden kis figyelmességnek, amit a Gőbl családtól kapok. Mint az előző bejegyzésben írtam, 5. gyereknek én is betársultam és nagyon-nagyon hálás vagyok Istennek, hogy 8 éve itt lakom az otthonukban és hogy az életük része lehetek. A kis kosárban levő fű az udvarról származik, idén sajna nem voltam elég figyelmes, így nem láttam, amikor Marci és Bence szedegették, mert ezt minden évben, ha éppen nem maradtam le az ügyeletek miatt, megkukucskáltam és roppantúl élveztem :))) A tojásokat is a fiúk festették Éva segítségével, igen, nem csalás nem ámítás, a fiúk, merthogy a lány már kirepült :)) (vagyis én még itt vagyok). Na, szóval minden kedves gesztust és figyelmességet szeretnék elraktározni, még itt is, mert egyszercsak nekem is ki kell röpülnöm és azt hiszem, lesz olyan nap, amikor szemezgetnem kell a múlt szeretetmorzsáiból...