csavargok ám, és élvezem Jona vendégszeretetét. Persze ő nagyon örül, hogy jöttem, mert hétvégén Ausztriában volt és ott felejtette a lakáskulcsot, így kifejezetten várta, hogy megérkezzenek a pótkulcsok :)) Na, jó, nekem is örül...
Voltunk nemrég babalátogatni, megcsodáltunk egy gyönyörű, 3 hónapos kisbabát, sajna fotót nem tudok mutatni.
Most kicsit nem vagyok igazán lelkes, de azt hiszem, az az oka, hogy túlságosan előre szeretnék már mindent tudni. Ezzel persze az a gond, hogy ebben az esetben nem érvényesül az az ige, hogy "lábam előtt mécses a te igéd." A mécsessel csak nagyon közel tudunk látni, szóval, ha messze tartjuk, akkor könnyen eleshetünk, megbotolhatunk pl. egy kőben. Csak egyetlen egy lépésre ad világosságot, ha a lábunk elé tartjuk.
Végülis csak a következő lépést kell tudnom.
1 megjegyzés:
Milyen genetikai akadályai vannak, hogy szó nélkül végignézzük, amint egy nő leparkol
Megjegyzés küldése