annyira kijött rajtam a nátha és egyéb kellemes tünetek, hogy már nem volt energiám beszámolni az örömhírklubokról. Ha egy szóval össze kellene foglalnom, azt mondanám, hogy csodálatos volt. Drávapalkonyán már 1000-el vártak bennünket a gyerekek és nagyon örültek, amikor végre megjelentünk. Aztán énekeltünk, játszottunk és meghallgattuk az örömhírt István bácsi tolmácsolásában. Beültem a gyerekek közé és titokban figyeltem a csillogó szemüket, élveztem a feltett kérdéseiket. István 4 gyermek apukájaként nagyon jól tudja a fegyelmet is megtartani, szóval igazán hálás voltam, hogy vállalta az otthoni feladatok mellett ezt az utat. Igaz, 2 gyereke is csatlakozott hozzánk, akik a végére már szinte mindent kívülről tudtak :))))
Aztán következett Gordisa, itt kevesebben voltak, de annál lelkesebbek és nagyon jó volt köztük is lenni. Nyitottak voltak, lelkesek és nagyon bátrak.
És Matty! Hát, igen, be kell vallanom, hogy ezek a gyerekek igazán a szívembe lopták magukat már a tavaly nyáron. Már ott vártak az iskola bejáratánál és mindenben segíteni akartak. Kicsit azért meg voltak szeppenve, mert csak engem ismertek a csapatból, Istvánnal egyszer találkoztak nyáron, Andival pedig még nem. De aztán ott voltak teljes figyelmükkel, válaszoltak és nagyon-nagyon lelkesen énekeltek.
És egy kis rásegítéssel volt hangom, csak estére éreztem azt, hogy totál kár. Ezért is nagyon hálás vagyok. Mostanra azonban teljesen felerősödtek a tüneteim, éjszaka nem aludtam rendesen, ma meg képtelen vagyok ilyen állapotban gyülibe menni. Anya az este megjegyezte, hogy tavaly Húsvétkor is beteg voltam. Hát, ja. Sajna tényleg így volt, pedig nem terveztem, hogy ez húsvéti szokás lesz nálam. Ma igyekszem összeszedni magam, aztán ha nagyon nem megy, egyik kedves munkatársnőm már reggel korán biztosított, hogy vállalja a holnapi ügyeletet helyettem. Kimondottan hálás vagyok, hogy vannak ilyen angyalok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése