MEKDSz Egerben

Amikor péntek este beléptem a MEKDSz téli tábor helyszínére, egyből megfogott az a bizonyos hangulat, amit eddig csak a Medikus konfikhoz tudtam kötni. Az egyetemi éveim alatt soha nem sikerült más MEKDSz-es alkalmakra eljutnom, csak a Medikus konfikra, azokra is azért, mert énekelni hívtak. Nos, persze eszembe jutottak a hajnalig tartó dicsőítések, Nimród hihetetlen zongorakísérete, egy tanítóbácsi eszméletlen orgánuma, aki mellett nagyon jó volt szopránt is és altot is énekelni. Na, hát elfogott a nosztalgia. Hiába, vannak az életünkben felejthetetlen élmények.
Ezen a hétvégén sem csalódtam. A tanítások, a szeminárium, meg mindenféle nagyon sokat segített, hogy meghalljam Isten hangját. Igaz, ez volt a kérésem is felé, hogy Ő szólaljon meg, mert én már annyi mindent mondok, meg annyi hatás ér, hogy a szelíd és halk hangjára vágyom. Megtette. Sose gondoltam volna, hogy még egy Harry Potterről szóló szemináriumon is szól hozzám, pedig éppen ott válaszolt egy nagyon égető kérdésemre.
A tanítások meg Mikeás könyvét ölelték föl. Nagyon sokat jelentett az, ahogy Isten megszólal ebben a könyvben, ahogy vágyik népe engedelmességére és szeretetére. Néha meg kell bocsátanunk Neki, nem mintha bármi olyat is tett volna, csak éppen nekünk van rá szükségünk, hogy adott esetben továbblépjünk, és ki tudjuk teljes szívből mondani: "legyen meg a Te akaratod"...