A legtöbb fában a túlélésükhöz szükséges tápanyag közvetlenül a kérgük alatt található. A pálmafát ezzel szemben kivághatod, de nem tudod elpusztítani. Az élete a szívéből áramlik, ezért akkor is jólérzi magát, amikor támadják.
A pálmafa hajlik, de nem törik. A trópusi viharok a legtöbb fát kicsavarnák, de a pálmafát nem tudják. A pálmafa rugalmas. Egészen a földig hajol, mégis amikor vége a viharnak, kiegyenesedik és erősebb lesz, mint volt.
Hajlásra lettem teremtve és nem törésre. Isten azt ígéri, hogy megerősít "minden erővel... a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre." (Kol. 1,11)
A pálmafa sokkal mélyebbre nyúlik, mint amilyen magasra nő. Miközben egy átlagos fának a gyökere csak néhány méterig megy le, egy pálmafa gyökere mélyen lekúszik vizet keresve.
Istennek is ez a terve: hogy benne legyenek mélyek a gyökereim, hogy ne száradjak ki.
Lehet, hogy megtépáznak viharok, de nem szeretném azt kérdezni, hogy "miért?", sokkal inkább azt, hogy "mit akarsz, hogy megtanuljak?"
(B. Gass: Mai ige nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése