Azt hiszem, felesleges lenne tagadni, hogy mindannyiunk életében vannak fájdalmas dolgok. Talán megválaszolatlan kérdések, beteljesületlen vágyak, remények vagy éppen fájdalmat okozó kapcsolatok. Egyik sem könnyebb, mint a másik. Sokszor tapasztaltam, hogy annak az embernek hiteles a vigasztalása, aki hasonló helyzetben van, talán ugyanazt éli át, mint én. A héten Isten különösen biztosított arról, hogy megvigasztalt vigasztaló legyek. Hogy engedjem, hogy Ő megvigasztaljon és legyek nyitott arra, hogy másokat vigasztaljak. Ne legyen nagyobb a fájdalmam, mint a készségem arra, hogy másokat meghallgassak, és egyszerűen csak ott legyek valaki életében.
Nagyon sokat jelentenek számomra S. C. Chapman dalai. A dallamok, a szövegek sokszor segítettek feldolgozni helyzeteket, fájdalmakat. Egyszer olvastam egy interjút, amit vele készítettek, és éppen arról beszélt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem tud mást imádkozni, mint: "Uram, segítsd a hitemet." Nagyon sokszor eszembe jut, amikor feladnám, vagy úgy érzem: nem bírom tovább. Egy, számomra nagyon értékes ember pedig azt szokta mondani, hogy: "nem számít, mit történt. Menj Istennel tovább."
Chapman és felesége, miután elég nagyok lettek saját gyermekeik, három gyermeket fogadtak örökbe és létrehoztak egy örökbefogadást segítő alapítványt. Ma tudtam meg, hogy az egyik kislány, aki mindössze 5 éves volt, egy autóbalesetben meghalt. Fájdalmas dolog elveszíteni számunkra fontos embereket...
http://www.stevencurtischapman.com/
http://chapmanchannel.typepad.com/inmemoryofmaria/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése