Kíváncsian kezdtem lapozni Max Lucado fent idézett könyvét. Már az első oldalak magukkal sodortak. Hibáztasd Kopernikuszt! - írja. Azelőtt a szülők, ha az éjszakai égboltra mutattak gyermekeiknek, a következőt mondták: "A világegyetem körülöttünk forog." Aztán persze Kopernikusz elkezdett kérdezősködni: "tudja-e valaki, pontosan milyen messze kell egy hajónak vitorláznia, hogy leessen a Föld szélén?"
...
"A világ nem körülöttünk forog. Isten fontossági sorrendjében nem a mi kényelmünk a legfontosabb. Ha mégis így van, akkor valami nincs rendjén. Ha mi vagyunk a fő látványosság, akkor hogyan magyarázzuk a lapos földdel járó kihívásokat, mint pl. a halált, a betegséget, a gazdasági válságokat vagy a dübörgő földrengéseket? Ha Isten azért létezik, hogy a kedvünkre tegyen, nem kellene folyamatosan jól éreznünk magunkat? (...)
Isten nem azért létezik, hogy nagy dolgot hozzon ki belőlünk. Mi vagyunk azért, hogy nagy dolgot hozzunk ki Istenből. Az élet nem rólad szól. Nem is rólam. Hanem Istenről."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése