Mostanában döbbenek rá egyre inkább, hogy az évek során jópár védelmi mechanizmust fejlesztettem ki magamban az emberekkel való kapcsolataim során. Pl. ha a kórházban egy szülő túlságosan nyitott felém vagy mindenféle előzmény nélkül letegez, akkor szépen lassan visszavonulok a csigaházamba és ha lehet messziről elkerülöm. Aztán azt is megfigyeltem, hogyha valakit beengedek az életembe, sokszor mindenféle ok nélkül megbántom, vagy szúrós megjegyzéseket teszek vagy egyszerűen félni kezdek attól, hogy visszaél a szeretetemmel és a bizalmammal. Az ember, azt hiszem, nem olyan erős, hogy mindent kibír meg elvisel, legalábbis önmagamba nézve.
Aztán persze Jézus jut eszembe, aki úgy ült le az emberekkel beszélgetni és úgy szolgált feléjük, hogy az élete noha nyitott volt mégis töretlen maradt. Persze a keresztig. Mert ott magára vett minden bűnt, fájdalmat, sebet. Így bármi ér az életem során, Őt nem lepi meg. Igazi Főpapként megérti a bennem lezajló védekező mechanizmusokat, megérti gyengeségeimet, sőt, ha kiöntöm neki bőségesen megtalálom azt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen most van szükségem. (Zsid. 4,14-16)
2 megjegyzés:
Szerintem az ember többet bír, mint amit gondol magáról.
Én sokáig azt hittem, hogy ha egyszer el fogom veszíteni a magzatomat, bele fogok halni a bánatba. És megtörtént, és nem haltam bele. Igaz, nagyon nehéz volt, de így utólag nézve gazdagodtam e nehézség által. Nem is beszélve arról, hány anyukát tudtam azóta szívemből vigasztalni, akik hasonló helyzetbe kerültek...
Van több anyuka ismerősöm, akik elvesztették a férjüket, és egyedül nevelik gyermekeiket. Én úgy gondolom, megőrülnék az ő helyükben, de ők valahogy mégis boldogulnak.
Én azt vettem észre magamon, hogy soksor nagyon parázok dolgoktól, aztán ha belekerülök abba a helyzetbe, amitől féltem, valahogy mégiscsak túlélem.
Az egyik kedvenc igeversem: A mi fájdalmainkat hordozta (Jézus)(Ézsaiás 53:4)
Azért ez nem semmi!!
Ezt az igeverset én is nagyon szeretem :)))
Igen, tudom, hogy az ember tényleg többet bír, mint amit gondol magáról. Pillanatnyi gondolat, hogy sokmindent nem bírok ki, de azért van már 1-2 dolog a hátam mögött. Néha eszembe jutnak azok az emberek, akik kibírtak háborúkat, nagy veszteségeket, anyukákat, akik legalább egy fél tucat gyereket eltemettek és mégis túlélték. Sőt, olyan szívósak lettek, hogy na!
Egyik kedvenc főorvosnőm egyszer megjegyezte: "Noémi, maga a jég hátán is megélne." Sokszor eszembe jut, hogy vajon tényleg...
Megjegyzés küldése