A mai nap...

...csak folytatódtak a szebbnél-szebb élmények. Máté és Sári nem hagytak unatkozni egy percig sem, jókat játszottunk, meg filmet néztünk és naaaagyokat nevettünk. Az külön élmény volt, amikor este hálát adtunk a vacsoráért és Sárinak eszébe jutott, hogy a nyusziját nem köszöntük meg, ami úgye nagy hiányosság, így gyorsan pótoltuk a mulasztásunkat :)))
Na, de nagyon előreszaladtam... Voltam ám egy fantasztikus iskolában is, ami ráadásul keresztény és angol nyelvű. Jó poén volt, mert olyan órán vettem részt, ahol magyarul tanultak a mindenféle nemzetiségű diákok és tisztára élveztem, hogy faggattak engem pl. arról, hogy van-e kutyám vagy macskám, meg mi is tulajdonképpen a kedvenc színem, és hasonló szépségek. Hát, nagyon-nagyon élveztem!!! Aztán meg egy Indiából származó hölggyel "beszélgettem" angolul, ami nagy szó ám, merthogy a nyelvek nagyon nem az erősségem, de úgy látom, hogy egyre jobban szembesülnöm kell vele, hogy a passzív szókincsemnek ideje aktívvá válnia.

Bevallom, nem volt könnyű elbúcsúzni a Szolnoki családtól, ez úgyebár szintén nem az erősségem. Vegyük úgy, hogy el sem búcsúztam...