Csodás...

...napom van, (még 5 percig, aztán már csak volt). A hétvégi hosszú ügyeletek eredménye, hogy szabadnapjaim vannak. Na, ezt gondoltam illik rendesen kihasználni, így egy nagyon drága családnál, éspedig a Szolnoki családnál vagyok Törökbálinton. Kati az a barátnőm, akivel évekkel ezelőtt megtapasztaltuk, milyen az, ha a barátok testvérekké válnak. Csodás férje van, Zoli, és két fantasztikus csemetéjük: Máté és Sári. Jó kis meglepetést okoztak ám kedves anyukájuknak, mert mikor végre leszálltam a 72-es buszról, nem Sári szaladt elém, hanem Máté, ti. elvileg Sári az, aki azonnal barátkozik és Máténak kell(ene) idő, de ezt ma teljesen megcáfolta. Élvezem őket, játszottunk is, meg minden, aztán meghallgattuk Apa meséjét, ami a szavannán játszódott, ahol Antilop Anna néni volt az óvónéni, meg felsorakoztak mindenféle állatóvodások, de sajna már elfelejtettem a nevüket és félek, hogy holnap már a trópusokon fognak óvodáskodni... Így jár az, aki nem jegyzetel.
Izgulok ám, hogy mi vár rám még ezen a héten. Tiszta meglepetéseket tartogat, a csütörtök pl. valami interjút, amitől már összeszűkül is a gyomrom (aki nyáron is olvasott, sejtheti, milyen jellegű lesz). Azért úgy vagyok vele, hogy Isten tudja, mire is van szükségem, és ma ezt olvastam: "Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét..." (5Móz. 32,10)