Meghosszabbodott...

a szobafogságom. Sajna nem viszem túlzásba a gyógyulást, úgyhogy bármennyire is harcolni akartam azért, hogy dolgozhassam, a nagyobbak úgy látták jónak, hogy itthon pihenjek. Kata megjegyezte, hogy nagyon türelmetlen vagyok önmagamhoz. Hát, igen, nagyon zavart már maga a tudat pl. tegnap, hogy nagyon sokan mennek a rendelőbe és nekem meg itthon kell ücsörögnöm. Akkor nyugodtam csak meg, mikor a doki biztosított, hogy minden rendben van, ura a zűrzavarnak és az a legfontosabb, hogy én most pihenjek. Mára tényleg lecsendesedtem és nem görcsöltem azon, hogy dolgoznom kellene. Élveztem, hogy itthon lehetek, közben viszont azon jár az agyam, hogy vajon mit akar Isten mondani ezeken a napokon. Azt hiszem, nincs fontosabb, mint az, hogy Isten elméjében vagyok. Emily az Our Town című filmben így címezte a leveleit: Grover's Corner, New Hampshire-ben, az Amerikai Egyesült Államokban, a Nyugati féltekén, a Föld bolygón, a Naprendszerben, az Univerzumban, Isten Elméjében". A jelentőségemet igazán ez adja. Nem az, amit teszek, vagy hogy mások szemében jelentős vagyok-e.