volt az örömöm afelett, hogy taníthatok. Sajnos nem tudtam, hogy nem elég a doki és az irodavezető támogatása, hanem az alapítvány elnökének a beleegyéze is szükséges. Ma este viszont választás elé állított: vagy alapítvány vagy iskola. Nos, az iskola per pillanat nem tud teljes állásban felvenni, no meg a dokit sem tudnám utód nélkül otthagyni, így maradok. Nehéz helyzet az az igazság, de tanultam belőle:
- Isten bármikor képes lehetőséget adni: reggel telefon, délután állás, szóval egyik pillanatról a másikra megadni valamit (úgye most ez volt a gáz, mert nem voltam teljesen képben, hogy nem elég csak a közvetlen főnökeim beleegyezése)
- Isten tudja, mi jó nekem
- a "nem" válasz is válasz és kár kiharcolni az igent, hisz Ő jobban tudja, mi miért "nem"
Végső következtetés: elég ha Ő tudja, mi miért történik, nem szeretnék ezen agyalni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése