boldog vagyok! Az elmúlt napokban, mivelhogy hangom sem volt, ki volt kapcsolva a munkatelefonom és persze esténként szörnyülködve néztem, hogy hányan kerestek. Aztán akik túl sokszor, azoknak gyorsan írtam egy sms-t, hogy miért is nem vagyok elérhető és persze kértem, hogyha nagyon sürgős a dolog, azért jelezzék és kitalálunk valamit. Persze tegnap este is így tettem és egy anyuka azonnal válaszolt is, hogy nagyon szeretné, ha én vennék vért a kislányától. Meghánytam-vetettem magamban a dolgot, reggel gyorsan felhívtam a háziorvost és biztosítottam, hogy mától kezdve attól fogok meggyógyulni, hogy munkaterápiát tartok. Így megejtettem a vérvételt, hála Istennek minden rendben volt, két gyógyszertárban is egyezkedtem a szükséges gyógyszerekről és lelkileg elkezdtem készülni a jövő heti nagy-nagy vizsgálatra. A doki Erdélyben lesz az árvaházban (legszívesebben én is vele tartanék, de most nem lehet), én meg végre 1000-el fogok laborozni.
Na, és a szívemben azzal bíztatom magam, hogy: "Noémi, nem felejt el téged az Úr", merthogy mostanában nagy szükségem van ilyen erősítésekre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése