Helyzetjelentés

Igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem. Legyen mondjuk az eleje. Amikor igent mondtam az új munkahelyemre, egyik félelmem az volt, hogy nem lesz tanítási gyakorlatom és ha tovább kell mennem, akkor nem fogok tudni tanárként elhelyezkedni. Sokat gondolkodtam ezen, hogy mi legyen. A nagy gondolkodásomra Kata, a lakótársam már azt mondta, hogy ő ad fel hirdetést helyettem, ha nem teszem meg. Aztán az történt, hogy tegnapelőtt olvastam egy iskola ajánlatát, miszerint 6 órát kellene tanítani a pályázónak. Hm, gondoltam, nagyon jól hangzik. Beültem a dokihoz megbeszélésre, hogy mi is legyen, ő pedig olyan szinten támogatta az ötletemet, hogy én csak néztem ki a fejemből. Még azt is vállalta, hogy megtanulja a munkám azon részét, ami szükséges, amíg távol lennék. Annyira ott volt Isten!
Aztán érkezett egy másik ajánlat, ami nem volt konkretizálva óraszámban, de gondoltam, felhívom az iskolát. Nos, ők annyira nyitottak voltak felém, hogy délutánra be is hívtak egy beszélgetésre. Akkorra bennem már egyértelművé vált, hogy hajthatatlan leszek és csak 6 órát vállalok. Nekik meg ez volt a legideálisabb megoldás, noha több verziójuk is volt. És felvettek. Én meg még most sem tudom felfogni, hogy ekkora ajándékot kaptam Istentől. Ismét taníthatok.
Nem lesz könnyű, de nagyon hálás vagyok érte.
És épp a tegnap olvastam és annyira megerősítő volt:
"Minden munkáját... Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki." (2Krón. 31,21)
"... a mi alkalmasságunk az Istentől van." (2Kor. 3:5)
"Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz." (Jób 22:21)