Éppen vonatoztam Pest felé, amikor a telefonom jelzett, hogy hangüzenetem érkezett. Nos, ha nem vonaton ülök és nem vesz körül annyi ember, tutti, hogy legalább úgy nevettem volna, mint mikor Kriszta katonái kiáltották, hogy "Nyissák ki!" (tudom, hogy ez most nem mindenkinek érthető, de hadd legyen már néhány titok, amit csak kevesen értenek meg :)))).Na, szóval a következő hangüzenetet hallgattam:
>> A rögzítés időpontja július 24.-e 12:34
"Itt vagyunk..., itt vagyunk Mátyás király kútjánál és Szép Ilonka sírjánál, és könnyes szemmel követtünk benneteket..., és szeretnénk majd egyszer utolérni, de nem tudom, van-e erre esély. Majd próbálkozunk.... Hát..., viszontlátásra... pár nap múlva." <<
Hát, igen, július 24.-én bőven adtunk magunknak lehetőséget, hogy külön útjainkat próbálgassuk. Nagyon-nagyon jól sikerültek :))). Jócskán elhagytuk Maricával és Anikóval a fent említett, csak kerékpártúrázók számára ismert különleges pihenőhelyet, amikor rádöbbentünk, hogy az a füttyszó, amire mi női büszkeségünk folytán nem hallgattunk, tényleg nekünk szólt és a többiek ott megpihentek. Na, de így tanul az ember lánya, hogy ne kószáljon el, akarom mondani ne biciklizzen el a nyájtól, hanem élvezzen minden percet, amit a többiekkel tölthet. A képek azért magukért beszélnek. Azon a napon hihetetlen finom lángost ettünk, Füzérradvány arborátumát csodáltuk, ahol Anikó az egy szem, talált szamócát nekem ajándékozta, én meg rosszcsontkodtam és felmásztam egy ősrégi platánfára, ami persze tilos volt, dehát a medvének is a tiltott málnás a legédesebb :)))
Nos, még mindig kavarognak bennem az élmények és nem biztos, hogy le kell ülepedniük annyira, hogy mindenről tudjak írni. Van, amiről nem is kell, hanem érezni kell, és örülni minden jónak és szépnek, amit kapunk...
Csodás ajándék volt....
A lányoknak még almakopótra is volt energiájuk, nagyon finom volt! Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése