Na, nekem nem kell kétszer mondani a fenti mondatot. Az történt ugyanis, hogy Jona egyik telefonhívása a következő volt: "Nem szánnál meg egy nagyon túlterhelt gyógyszerészt és nem főznél neki mondjuk rakott kelt?" Na, hát e kedves mondatra nem mondhattam nemet, így estefelé biciklire ültem és gondoltam: fél óra és ott is vagyok. Igen ám, csakhogy egyszer véletlenül megelőzött egy biciklis srác és úgy gondoltam: igazságtalan és én is megelőztem és ezt folytattuk mindaddig, amíg már a Lágymányosi hídnál jártam és rádöbbentem, hogy hoppá, Jona nem Budán lakik. Fordulás vissza, aztán mivelhogy térképem nincs, eltévedtem. Hívom Jonát, hogy segítsen, ő meg persze értetlenkedik, hogy hogy lehet eltévedni egy ennyire egyértelmű úton és biztosított, hogy 11 órára azért érjek már haza, mert akkor kikapcsolja a telefonját :). Így kénytelen voltam feladni a nagy felfedező utamat és gyorsan megkérdezni valakit, hogy merre tovább Ecseri út. És hát 10 percre volt. Lett rakott kelkáposzta is és öröm is afölött, hogy hazataláltam.
Ma Szentendrére készülök biciklivel, ha napokig nem írnék, azt jelenti, hogy már Budapest környékét is végigkerekezem, merő véletlenségből :))).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése