Ha az ember lánya...

olyan emberek felé vállalta a feladatát, akik kemény betegséggel, fogyatékossággal küzdenek, elég sok "miért" kérdést tud feltenni. Jópár okos könyvet bújtam már át arról, hogy mi Isten véleménye a szenvedésről, miért van annyi fájdalom a Földön. Egyben teljesen biztos lettem: Istent nem kell védenem (sokszor elkövettem ezt a hibát, amikor emberek Őt bántották).
Arról mindig is meg voltam győződve, hogy a gyerekek Isten szíve csücskében vannak. Talán láttátok már azt a képet, amint két gyerek sétál át egy foghíjas hídon és angyal őrzi az útjukat. Jópár anyuka is biztosított már arról, hogy gyermekeiknek védangyala van, mert ők nem tudnának rájuk a nap minden másodpercében vigyázni. Valahogy jópár "csoda" folytán megússzák a baleseteket...
Néhány éve a kezembe akadt egy cikk, ma ezt osztanám meg veletek:

A különleges anya

Tudjátok-e, hogy az Égben hogyan választják ki a fogyatékos gyermekek édesanyját? Néha magam elé képzelem Istent, amint utasításokat ad az angyaloknak, akik mindent egy hatalmas füzetbe jegyeznek fel.
- Armstrong, Beth, fiú. Védőangyal: Máté.
- Forest, Marjorte, leány. Védőangyal: Cecília.
- Rutledge, Carrie, ikrek. Védőangyal ... mondjuk Gellért.
Végül átad egy nevet egy angyalnak és mosolyogva azt mondja: - Ennek adjunk egy fogyatékos gyermeket!
Az angyal kíváncsian kérdezi: - Miért pont ennek, Uram? Olyan boldog.
- Így van - válaszolja Isten mosolyogva. - Adhatnék-e fogyatékos gyermeket olyan anyának, aki nem ismeri a jókedvet? Kegyetlen dolog volna.
- De van türelme? - kérdezi az angyal.
- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor elmerülne a tengernyi önsajnálatban és a fájdalomban. Ha túljut a sokkon és a bánaton, biztos, hogy kibírja.
- De Uram, azt gondolom, hogy ez az asszony még Benned sem hisz.
Isten mosolyog: - Nem számít. Gondoskodom róla. Ez az asszony tökéletes. Kellőképpen önző.
Az angyal nem hisz a fülének: - Önző? Az önzőséget erénynek tartod?
Isten rábólint:
- Ha nem lesz képes mindannyiszor elszakadni a gyermekétől, amikor szükségét érzi, soha nem fogja túlélni a sokkot. Igen, ez lesz az az asszony, akit egy tökéletlen gyermekkel áldok meg. Még nem tudja, de irígyelni fogják. Még a legapróbb fejlődést sem fogja soha hétköznapi dolognak tartani. Amikor gyermeke először fogja mondani: "mama", tudni fogja, hogy csodának a tanúja. Amikor vak gyermekének leír egy fát vagy egy napnyugtát, úgy fogja látni ezeket a dolgokat, ahogyan kevés ember képes látni a teremtményeimet. Lehetővé teszem számára, hogy olyan világosan lássa a dolgokat - a tudatlanságot, a kegyetlenséget, az előítéleteket - ahogyan én, hogy mindezek fölé emelkedhessen. Soha nem lesz egyedül. Én mindig ott leszek mellette, élete minden percében, mivel csalhatatlanul az én munkámat fogja végezni, mintha az én helyemben lenne.
- És a védőangyal ki legyen? - kérdezi az angyal felemelve a tollat.
Isten mosolyog: - Elég lesz egy tükör.
(Erma Bombeck)