Hála-csokor

Ma hajnalban egy mondat elég rendesen elszomorított, aztán eszembe jutott, hogy "soha ne hasonlítsd össze sorsodat másokéval", amit már évek óta próbálgatok, csak vannak olyan helyzetek, amelyek mégis előhozzák belőlem az összehasonlítgatást. Próbálgatom ám véglegesen leszámolni, de nem mindig sikerül.
Eszembe jutott, hogy néhány évig hála-füzetet vezettem: minden napra írtam valamit, hogy miért is vagyok hálás Istennek. Széles volt a repertoár: benne volt akár egy mosoly, vagy egy megbújó kis virág az úton, meg az ún. nagy dolgok is, amelyek mondjuk imameghallgatások voltak vagy olyan élethelyzetek, amelyek magukkal vonták spontánul a köszönetemet.
Azt hiszem, újra folytatni fogom a sort és még az Új Évet sem várom meg ebben.
És ma egy kis csokrot kötök mindabból, amiért ma vagyok hálás (mondanom sem kell, hogy csak töredékes lesz)...
- hálás vagyok, hogy Isten a Gazdám, mégha mostanában sokat is hadakozom Vele
- hálás vagyok azért a kis gyülekezetért, ahova néhány hónapja csatlakoztam és úgy érzem, hogy haladok az otthon-érzés/levés felé
- hálás vagyok azokért a spontán kialakult beszélgetésekért, amelyek végül az elmúlt napjaim csúcspontjaivá váltak
- hálás vagyok imádkozó szüleimért, akik mertek anno szabadon engedni és hagyták, hogy magam döntsek és a saját álmaimat kövessem
- hálás vagyok azokért a dolgokért, amikben Isten megszelídített
- köszönöm a kórházi feladataimat, a gyerekeket, akik felé jelenleg szolgálhatok
- köszönöm a csütörtöki fogadtatást Kristóf és Barnabás részéről, igazán sokat jelentett, hogy hiányoztam nekik (ha minden igaz, holnap este a szüleik lesznek olyan bátrak és rámbízzák őket :)))
- köszönöm az igaz barátaimat, akik nem akarnak megváltoztatni, de mellettem állnak, amikor belülről kezdek el változni
Most csak abbahagyom...