... feldíszítettük a fenyőfát, úgyhogy az osztályon lévő gyerekek már megcsodálták. Naaaaggyon szép lett, majdnem teljesen kék, ami nekem különösen tetszik. Az jó, hogy idén nem raktuk asztalra, mert a tavaly, amikor szintén kivettem a részem a díszítésben, létrára álltam és majdnem leszédültem. Aztán meg a főorvosnőnk instápolt a kezelő asztalán. Ezek után tényleg elhitték, hogy tériszonyom van :)))
Azon gondolkodom egyébként, hogy mit is adjak az ünnepeltnek, mert úgye a Karácsony lényege az lenne, hogy Annak a születésnapját ünnepeljük, aki sorsközösséget vállalt velünk, szóval mindent megtapasztalt, ami minket ér az életünk során, ezért nem lepjük meg, ha éppen fáj valamink vagy örülünk valaminek vagy megbántanak, vagy elé hozzuk bűneink...
Szóval még mindig szeretnék igazán ünnepelni és a nagy tülekedésben nem letaposni az igazi kincseket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése