Mostanában értem meg azt, hogy a köztes állapotokra is szükség van: amikor várakozni kell és úgymond nem történik semmi. Az ember lánya csak sejti vagy néha tapasztalja, hogy Isten mindkét vonal végén dolgozik: előkészít valamire (még ha nem is tudom, hogy mire), és azt is elkészíti a számomra.
Egyszer Habakuk is odaállt a bástyára és csak Istenhez kiáltott. Neki meg az volt a válasza, hogy a próféta legyen türelmes, mert mindaz megtörténik, amire vár. (Hab. 2:1-3) Csak azért merem ezt leírni, mert néhányszor engem is így bátorított Isten.
Ahhoz, hogy eljussak onnét, ahol most vagyok oda, ahová szeretnék eljutni, hajlandónak kell lennem arra is, hogy köztes állapotban legyek.
"Nehéz elengedni a megszokott dolgokat, üres kézzel állni, és várni, hogy Isten megtöltse azt:
-ijesztő lehet elengedni valakit, mert akkor veszteséget érzel. Ne rohanj bele egy kapcsolatba félig öltözötten és készületlenül. Beszélj Istennel!
- munkahely, otthon és célok. Elengedted a régit, de nem vagy benne biztos, hogy képes leszel kezelni az újat, vagy hogy egyáltalán mikor fog megérkezni.
Amikor Jézus azt mondta: "Menjünk át a túlsó partra!" (Mk. 4:35) az útközben nyert tanulságok örökre megváltoztatták tanítványait..." (B.G.)
Remélem, engem is meg fog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése