2009. január 2.

Tudom...

hogy Új Évkor az ember lányának azzal kellene foglalkoznia, hogy terveket sző erre az évre, meg elhatározásokat tesz, meg ilyenek... De, mint annyi mindenben, ebben sem vagyok átlagos. Egyik kedvenc dalomat hallgatom, és közben a kórházi gyerekélményeimből nosztalgiázom. Ez utóbbiak mindig segítettek abban, hogy kincsek maradhassanak az emberi kapcsolatok, a szeretet, türelem, várakozás, hűség és még sorolhatnám...
Na, ebben az évben ezekhez változatlanul ragaszkodni szeretnék. Ja, és ahhoz is, hogy a kezem és a szívem mindig nyitva legyen Isten előtt...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

i think the archive you wirte is very good, but i think it will be better if you can say more..hehe,love your blog,,,

Névtelen írta...

Coming to your BLOG, I feel a good start!