A héten valahogy újra és újra előjött bennem a vasárnapi tanítás. Éhesen mentem, kérdésekkel, tanácsra vágyva. Kb. olyan volt, mint a kiszikkadt, kopár föld víz utáni vágyása. Nem hoztam nagy újévi elhatározásokat, de arra nagyon vártam, hogy Isten szólaljon meg a kezdetén is. Úgy, ahogy csak Ő tud, senki más...
"A békességemet hagyom nektek. Az én békémet adom nektek, de nem úgy, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek." (Ján. 14:27)
- Jézus hagyta örökség
- a miénk, az enyém is, a rendelkezésemre áll
- bármilyen szituációra igaz (még az enyémre is)
- használom-e vagy elcsüggedek?
Az Isten öröksége az enyém. Mi az örökségünk?
1. Békesség Istennel; 2 Kor. 5:18
2. Békesség önmagunkkal; 2 Kor. 5:17
Tudok-e úgy tekinteni magamra, hogy múltam Istennél van? Mi az, amit legjobban szégyellsz a múltadból? Isten ezt mondja: "elfelejtettem". Ne kárhoztasd saját magad.
3. Békesség a világgal
Ne engedjem, hogy meglopjon a sátán; Jób 1:21
Nekem sincs kevesebb a mennyei bankkártyámon, mint Jóbnak volt. Isten velem van, segít mindent elhordozni
4. A ránk bízott szolgálat
- legyek békéltető
- továbbvinni a békességet; 2Kor. 5:18; Mt. 5,9
Legyek békéltető. Jézusnak sokba, az életébe került az én békességem.
"Rád bízom a jövőmet, a Te kezedben van a legbiztonságosabb helyen.
Add, hogy napjaimat abban a biztos tudatban éljem, hogy a Mindenség Urának gondja van rám, és mindarra, ami velem történik.
Neked fontos minden percem, az egész életem..." (Joy Gospel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése