2009. január 16.

Ha már tegnap Einsteintől...

idéztem, akkor most azt is leírom, hogyan vélekedtek a tanárai róla: "nehéz felfogású, emberkerülő, és ostoba álmaiba merülve sodródik céltalanul." Vicces, nem?
Néha bekorlátozzuk egymást, emberi oldalról mérjük fel saját és embertársaink erősségeit, gyengeségeit, közben meg szembesülünk egy Gedeonnal, aki cserfa alatt ücsörgött és Isten ott találta meg, vagy éppen Dáviddal, akit a családja nem igazán vett számba, mint lehetséges uralkodót, de Isten már akkor látta, hogy királyt szeretne belőle faragni.
Minden győzelmi történetben vannak vereségről szóló fejezetek. De Isten kegyelméből mégis győzhetünk, mert "nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van." (1Ján. 4,4)
Hudson Taylor mondta: "Sok keresztény saját erőforrásai fényében méri fel a nehézségeket, így nagyon kevésszer próbálkoznak, és mindig kudarcot vallanak. Az igazi óriások mind gyenge emberek voltak, akik nagy dolgokat tettek Istenért, mert arra számítottak, hogy az Ő ereje és jelenléte velük lesz."
"Ne félj a kudarctól; inkább amiatt aggódj, hogy mit mondasz majd Istennek, ha meg sem próbálod!" (B.G.)

Nincsenek megjegyzések: