Isten-alakú űr

"Ismét megcsörrent a készülék.
- Telefonlelki-gondozás. Szeretettel hallgatom.
- Köszönöm... Ma iszonyatos dolog történ velem. Elmondhatom?
- Igen. Mondja el.
- Azt hiszem, nehéz lesz. Keresem hozzá a szavakat.
- Kísérelje meg.
- Találkoztam - a semmivel.
- Mivel?
- A semmivel.
- Hol találkozott vele?
- Magamban. Kiültem az első tavaszi napra az egyik parkba - és ott találkoztam vele. Ültem, csak ültem, nézegettem, bámészkodtam, hol a rügyező fákra, hol az égre, hol a játszó gyerekekre. Eszembe jutott, hogy se feleségem, se gyerekem. Van néhány alkalmi ivócimborám. Ha fizetek nekik, vannak, ha nem, nincsenek. Tulajdonképpen senkim sincs. S egyszer csak befelé fordult a szemem vagy micsoda, és akkor találkoztam: a semmivel.
- Hogyan találkozott vele?
- Úgy, hogy egyszercsak a semmi volt bennem.
- Az volt az érzése, hogy semmi sincs önben, csak a szomorúság? Vagy unta az életét? Értelmetlennek találta?
- Már régen unom, de most a semmi volt bennem és most is bennem van, érti? Nem "semmi sincs bennem", hanem a semmi van bennem: él és létezik, és ez félelmetes. Azóta is egyfolytában félek. Vagy inkább szorongok. Mintha vasabroncsot csavarnának a mellem köré. Iszonyatos. Ezért is hívtam fel. Mondja meg mit csináljak ezzel a semmivel? Hogyan tudnék kibújni ebből a vasabroncsból?
- Nem gondolja, hogy a semmi helyén egyszer volt valami? Ön azt kidobta, s most annak a helye kong, hangot ad és ez a kongó hang szorongatja? Ez jutott a tudatáig és ettől fél?
- Prédikálni akar?
- Nem. Csak arra gondoltam, ha éppen minket hívott fel, ennek valami oka kell hogy legyen. Másnak is telefonálhatott volna.
- Lehet.
- Gondolkozzék: mi lehet az oka éppen ennek a hívásnak?
- Talán az, hogy ha maguk annyit beszélnek az Istenről, a semmiről is tudnak valamit mondani.
- Tudnék, ha nem veszi prédikációnak.
- Mondja, azért hívtam.
- Az a semmi a lénye mélyén, az a teljes üresség: Isten-alakú.
- Milyen alakú?
- Isten-alakú. Annak a semminek a helyén egyszer önben az Isten élt. Az volt a helye. Öröktől fogva.
- Honnan gondolja?
- Mert minket hívott fel, pedig valójában Istent keresi.
- Ezt honnan veszi?
- Érzem. Azt is, hogy nem keresné Istent, ha Ő nem keresné önben a helyét.
- Van fogalma, milyen nehezen szabadultam meg tőle?
- Csak gondolom. De megkérdezhetem: így jobb? A semmivel együtt, mint Vele? Mint Valakivel?
- Milyen valakivel?
- Azzal, aki nem kong, hanem beszél.
- Beszél? Ne mondja: És most mit beszél?
- Most azt mondta önnek, hogy hívjon fel bennünket.
- Az Isten?
- Igen, az Isten, a lelke mélyén.
- Jó, de maga most mit mond?
- Engedje be a helyére, ahol a semmi van, kong és szorongatja önt.
- De hogyan?
- Hazulról beszél? Egyedül van?
- Igen egészen egyedül. Mindig egyedül.
- Hunyja le a szemét és maradjon sokáig csendben, s amikor már nem kong a semmi és nem szorong annyira, kérje meg Istent. hogy foglalja el a helyét. Szavak nélkül is kérheti, mindegy.
- Az Istent?
- Igen, az Istent.
- Komolyan mondja?
- Komolyan.
- Akkor most leteszem a kagylót.
- Én is leteszem, de odagondolok. Isten vele.
- Velem?
- Igen.
- Jó éjszakát.
- Jó éjszakát."
(részlet Gyökössy Endre: Újabb mai példázatok című könyvéből)