Repedés és virágok

"Indiában egy vízhordó embernek volt két vizesvödre. Ezeket egy rúd végeire erősítette, és a vállán keresztbe téve hordta bennük a vizet. Az egyik vödör repedt volt, a másik ép. Az ép vödör a hazáig tartó hosszú úton az utolsó cseppig megtartotta a vizet. A repedt vödör viszont minden alkalommal félig kiürülve érkezett meg a házhoz. Ez így ment két esztendőn keresztül, a vízhordó nap mint nap csak másfél vödör vízzel ért haza. Az ép vödör természetesen büszke volt a teljesítményére - tökéletesen végezte feladatát.
A szegény, repedt vödör viszont szégyenkezett tökéletlensége miatt, boldogtalan volt, mivel csak felét tudta teljesíteni a rábízott feladatnak. Kétévnyi szánalmas kudarc után egy napon összeszedte a bátorságát, és megszólította a vízhordót a folyónál.
- Iszonyúan szégyellem magam - kezdte -, és bocsánatot szeretnék kérni tőled.
- Hogy-hogy? - kérdezte a vízhordó. - Miért szégyelled magad?
- Mert a feladatomnak csak a felét tudom elvégezni. Az oldalamon lévő repedés miatt egész úton csöpög belőlem a víz. Te keményen dolgozol, és az én hibám, hogy soha nem kapod meg fáradozásod teljes jutalmát - felelte a vödör.
A vízhordó megsajnálta az öreg, repedt vödröt, és együttérzően mondta neki:
- Most ahogy hazafelé megyünk, nézd meg majd az út mentén nyíló virágokat, milyen szépek!
És valóban, ahogy fölfelé lépkedtek a dombon, az öreg, repedt vödör meglátta, hogy a nap gyönyörű, vadon növő virágokra ragyog az út szélén. Ettől kicsit megvidámodott. Hazaérve azonban újra szabadkozni kezdett a hibája miatt. De a vízhordó azt mondta:
- Észrevetted-e, hogy az útnak csak a feléd eső oldalán nyílnak virágok? Éppen azért, mert repedt vagy, az út feléd eső oldalára virágokat ültettem. A folyótól hazafelé jövet minden nap te locsoltad meg ezeket a virágokat. Az elmúlt két év során sok csodaszép virágcsokrot szedhettem onnan. Ezzel díszíthettem gazdám asztalát. Ha nem éppen olyan lennél, amilyen vagy, a gazdám háza is sokkal sivárabb volna - fejezte be a vízhordó."

Különösen hálás vagyok azért, hogy Isten felhasználta fájdalmas és nehéz helyzeteimet arra, hogy másoknak virágcsokrot adhassak...