Nehezen adtam...

be a derekam, amikor meghívtak egy country táncházba, mert a tánc igazán távol áll tőlem, de mivelhogy tél derekán nem biciklizem, meg nagyon jó dolog, ha az ember mozoghat, így végül elmentem. Nos, a következőn is ott leszek :)). Jól esett a mozgás, igazán kedves és jófej emberekkel voltam együtt, és mint a kép is mutatja: a jó dolgokat nem lehet elég korán kezdeni és idősebb korban is érdemes. Nagyon élveztük az idős házaspár lelkesedését.

Hesed és noah

Egész héten motoszkált bennem a vasárnapi istentisztelet témája. Gondoltam, végre tovább adom...
Ruth könyvét folytattuk, Ruth 1:8-21 részt.
Noémi kéri a menyeit, hogy ne menjenek vele. Nagyon szerette őket, a legjobbat akarta nekik adni. Az eredeti szöveg a "hesed" szót használja, ami azt jelenti: adjon neked az Úr többet, mint amit lehet, a legtöbbet. "Az Isten gyakoroljon rajtatok hesedet". Isten ezt teszi velünk. Nem azért bocsát meg, mert megdolgoztunk érte.
Sokszor, ha szorító helyzetbe kerülünk, akkor kétségbeesetten kérdezzük: "miért pont engem?". Amikor jól mennek a dolgaink, miért nem kérdezzük meg, hogy vajon miért pont velem gyakorol Isten "hesedet".
Mi volt Noémi motivációja? Hogy Isten nyugalmat ("noah" szót használ, amit Isten a teremtés után, a 7. napon használ a pihenésre) adjon leendő férjük oldalán.
"Az én Atyám mindez ideig munkálkodik" - mondja Jézus. Isten ma is munkálkodik. Amikor megteremtett mindent, noah-t tartott, pihent, de Isten a bűnbeesés óta nem pihen, munkálkodik, hogy rendet teremtsen bennem és a világban.
Noéminél mit jelentett a noah? A menyei kiteljesedését a férjük, gyermekeik oldalán.
Van Isten noah-ja és Noémi noah-ja. Isten többet akar adni. "Nem a Noémi noah-ját akarom neked adni, hanem az enyémet" - mondja Isten.
Orpa hazamegy. Vonzó volt neki Noémi megoldása. Lehet, hogy kisebb a hozam, de kisebb a kockázat is. Nekem nem ér annyit, hogy kockáztassak, "megoldom a problémámat" mondja. A moábiak gondolkodnak így. Kézbe veszik az ügyüket.
Ruth: inkább az Istenhez való ragaszkodást választja. Kockázatot vállal. Lehet, hogy izráeli férfit nem talál. Ott van viszont Isten ígérete: "én leszek az, aki hesedet gyakorlok feléd". Tegyük Isten kezébe az ügyeinket.
Mi a mi noahunk? Kitűzünk egy célt, azt megpróbáljuk elérni. Ne elégedjek meg kevesebbel, mint amit Isten akar adni. Ha nem lesz férjem, gyerekem, Isten betölti a szükségemet. Ruth odaszánja magát Istennek. Lehet, hogy sokmindent nem fogok elérni, de ha ott van Isten, akkor az ő "noah"-ja fog megvalósulni.
Mennyi minden van, amire úgy gondolok, hogy fontos, hogy boldog legyek? Noémi jót akart, de Isten többet akart adni.
13. vers: "nagyobb az én keserűségem, mint a tietek", 20.vers: ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának".
Naomi mindenért Istent vádolja. Isten nem csinál édesből keserűt. A valóság az, hogy keserűből készít édeset. Ne vádoljuk az Istent.
"Uram, ez az én márám. Változtasd édessé, és add Uram, hogy ihatóvá váljon a számodra".

Keresem...

a szavakat a mondatokhoz, de nem találom. Vagy a mondatokat a szavakhoz?
Vajon hová tűnnek a szavak, amiket kitörlünk? És miért nem mondunk ki mondatokat, amit jó lenne kimondani vagy éppen hallani?
Keresem... És nem találom a válaszokat, sőt, már kérdezni sem tudok.
Mindent lezárok, mindennek pontot teszek a végére, csendben leszek és hallgatok...

Műremek

Egyszer Michelangelo egyik barátja látta, amint a mester egy darab márványon dolgozott, amit egy szeméttelepen talált Róma közelében. Amikor megkérdezte a szobrászt, hogy mit csinál, ő így felelt: "Van benne egy angyal, és én elő akarom hozni."
Ezt teszi velem is Isten. Amikor összegyúr, csakis azért teszi, mert valami jobbat akar kihozni belőlem. "De az edény nem úgy alakult, ahogyan a fazekas remélte, így összegyúrta agyaggombóccá ... és újrakezdte." (Jer.18,4)
Ha az élet nyom össze, akkor is biztos helyen vagyok. Isten kezében. Amikor úgy tűnik, hogy az életem irányíthatatlanná vált, a valóságban még mindig a fazekaskorongon vagyok. A legjobb amit tehetek, hogy hagyom, hogy azzá formáljon, aminek látni szeretne... (Segítség!!! Forog a korong!!)

Isten angyalai

"Szakítsd szét azokat a kapcsolataidat, melyeket a kölcsönös panaszkodás, a bajokon való rágódás éltet! Ne menj ezekkel az emberekkel együtt hosszan, mert végül kiábrándulsz igazi céljaidból, és megkeseredetté válsz! Gyenge vagy, ezért tartsd magad ehhez a szabályhoz: mindenütt azokat keresd, azokhoz ragaszkodj, akik megértik és osztják hitedet és álmaidat!
Isten angyalai ők."
(Háló Gyula)

Január 3.-nak...

még mindig van utózengése és hát nem hagyhatom ki, hogy ne örökítsem meg :))). Ma Bogi lepett meg születésnapom kapcsán (akkor is felköszöntött ám, csak sms-ben), de ma meglátogatott és kaptam egy csodás naplót, ami tele van Simon András idézetekkel. Tiszta jó, mert nézegettem ám én a könyvesboltban, de úgy döntöttem, hogy erős leszek, és nem engedek a csábításnak, úgy sincs még tele a mostani jegyzetfüzetem. Szóval nagyon tudnak az én barátaim, na.
Morfondírozok ám a naplóban megfogalmazott gondolatokon, íme néhány belőlük:

"A szeretet nem csupán érzelem, hanem tudatos elköteleződés is. Megtartó hűség, amely bonthatatlan egységbe forraszt. Aki nem tér ki Előle, gyógyító jellé válik a széthulló világban."

"Nézz irgalmas szemmel, mert amit első látásra észlelsz, az csak külső réteg, álca vagy védőburok. Ahhoz, hogy meglásd a lényeget, nem ítélkezned, hanem szeretned kell."

"Ha tudásod a szívedből fakad, bölcs vagy; de ha csak könyvekből gyűjtötted: legfeljebb okos."

"Bármilyen picinyke és törékeny vagy is, senki sem akadályozhat meg abban, hogy szívől mosolyogj, s így - mint Isten kedves virágszála - a Szeretet jó illatát áraszd ebben a világban. Te magad légy az Isten mosolya!"

"Isten nem tolakodó. A benned lévő űrt csak úgy tölti be, ha kívánod és magadba hívod Őt. Vágyakozás nélkül nincs élő kapcsolat."
(Simon András)

u.i. bocsánat az olvasóimtól, hogy a januári (meg van, hogy a februári) hónap ennyiszer szól a bizonyos napról, de nekem igazán nagyon sokat jelentenek ezek a szeretet-kifejeződések...

Kimondhatatlanul...

boldog vagyok :))). Egyszerűen annyira jó, amikor az ember látja azt, hogy tényleg összedolgozik minden a javunkra, és csak köszönömöt tud mondani Istennek. Szóval, akik régóta szemmel tartják az írkálmányaimat, tudják, hogy Pécsen sokat foglalkoztam gyerekekkel, Timi barátnőmmel rendszeresen mentünk a környező településekre vagy éppen Pécsen adtuk tovább a gyerekeknek az Örömhírt. Fájó szívvel hagytam ott ezt a szolgálatot, ámbár jó volt a nyáron rácsodálkozni Isten vezetésére ebben is, és újra ott lenni.
Hm, és van nekem egy csodás Ruth barátnőm, aki egy ideje résztvállal a Gabonamag alapítvány munkájában, sőt az alapítvány egyik vezetője éppen egy ilyen lányra várt éveken át és hát, Istennek van humora: Ruthot kapta ajándékba, így nemsokára együtt fognak hátrányos helyzetű, árvaházban élő gyerekek felé szolgálni. Ma meg hívott az én drága barátném, hogy nem mennék-e velük Győrbe, az árvaházba, én meg igent mondtam. És most úgy érzem, hogy Isten még a Pécsen hagyott szolgálatért is kárpótol, mint ahogy annyi mindenért...
Kezdem érteni a néhány éve tett ígéretét, amit akkor tett, mikor még tiszta sötét volt minden: "kárpótollak azokért az évekért..."
(Jóel 2,25)

Néhány éve...

John Steinback: Édentől keletre című könyvét olvastam, természetesen azért, mert tudtam, hogy ikrekről szól, de aztán sokkal több kincsre találtam a könyvben, mint ahogy sejtettem. Ma valahogy előszedtem a jegyzetfüzetemet - mert jegyzeteltem ám anno - és szemezgettem. Talán nemcsak nekem jelent sokat néhány gondolat.

• (Lee:) Tudja – kezdte tétovázva –, nem sok dolgot kívántam életemben. Nagyon korán megtanultam, hogy nem jó, ha az embernek kívánságai vannak. A kívánság jól megérdemelt csalódást hoz, semmi mást.
• Két év után úgy éreztük, meg tudjuk közelíteni azt a maga tizenhat versét, a Teremtés Könyvének negyedik fejezetéből. Az én öreguraim is úgy érezték, hogy ez a két szó: „uralkodni fogsz” és „uralkodjál” - igen nagy jelentőségű. És az eredmény, az arany, amit a hosszú bányászat eredményezett, ez volt: „Lehetőséged van rá.” Vagyis: neked megvan a lehetőséged arra, hogy legyőzd a bűnt, hogy uralkodjál rajta.
• Az amerikai Standard Biblia megparancsolja az embereknek, hogy győzedelmeskedjenek a bűn fölött, és ezen az alapon a bűnt egyszerűen tudatlanságnak lehet nevezni. Jakab király Bibliája megígéri, hogy „uralkodni fogsz” a bűnön, ami annyit jelent, hogy az emberek bizonyára győzedelmeskednek majd a bűn fölött. De a héber szöveg a „timsel” szót használja, ami annyit jelent: „lehet”, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg. Érti már?
• ...azt hiszem, duplán kellett volna elreteszelnem képzeletemet ellene, és pecséttel zárni el a szívemet, de nem tettem meg. Végig e hosszú évek során megcsaltam Lizát. Neki csak a hamisítványt, a silány utánzatot adtam, és ami a legjobb bennem, fenntartottam azokra a sötét, gyönyörűséges órákra (képzeletben).
• Sok ember azt hiszi, ha kilábal a bajból, megsérti vele a betegsége glóriáját.
  
• Itt van ez az egész ugar föld és mellettem egy ember, aki szintén ugaron hever. Tékozlásnak érzem. És utálom a tékozlást, mert sohasem engedhettem meg magamnak. Hát mondja csak, jó érzés, ha az ember ugaron hagyja az életét?

Sokáig szóba...

sem akart velem állni Mazsi, pedig hetente kétszer is jön a gyógypedagógusunkhoz foglalkozásra. Nagy nehezen elfogadta, hogy azért illik köszönni, de semmi többre nem volt hajlandó, bármennyire is próbáltam utat találni a szívéhez. Aztán nem tudom, mi történt, de néhány hónapja mégis csak megtört a jég, meglepő módon még a nevemen is szólított és mostanában beszélgetünk. Ma meg ahogy kijött a tornateremből Nonónak szólított. Anyukája próbálta rávenni, hogy azért előbb egyezkedjen velem, hogy vajon megengedem-e a névválasztást, de azt hiszem, a múltunkra való tekintettel, mindenképpen. Nem beszélve arról, hogy az én nagyon drága barátaimat, a Szolnoki családot juttatta eszembe, merthogy ők az egyedüliek akik így szólítanak, de tőlük annyira kedvesen hangzik és olyan szeretettel, hogy csak na.
Szóval ma tiszta boldog vagyok. :)))
Jaaaaaaaa: és nagyon várom a törökbálinti csavargást Nonóka megszólítással fűszerezve :)))).

Csak tőmondatok

"Csak tőmondatok vannak, csak néhány gondolat:

Ember vagy.

Egyedül.

Élsz.

Védd magad."

(Hervay Gizella)

... de Isten visszavár

Új sorozatként mától Ruth könyvét (ma: Ruth1:1-7) kezdtük tanulmányozni a gyülekezetünkben. Nekem egyik kedvenc könyvem, mindig emlékeztet arra, hogy Isten ott van mindig az életemben. Másrészt meg sokszor helyre is rak abból a szempontból, hogy tényleg igazak-e rám a neveim jelentése (Noémi - gyönyörűségem, Ruth - barát, barátságos).
A történet a bírák idejében játszódik. Isten végig ott van népe életében, noha a nép hullámzóan követi. Amikor mélybe jutnak, rendszeresen kiabáltak Istenhez. Az 5 Móz. 28. részben Isten elmondja a népnek a kétféle lehetőséget: ha a nép ragaszkodik Istenhez, ez áldást hordoz, ha elfordulnak, akkor annak is megvan a maga következménye. Megdöbbentett, hogy Isten először mindig biztosítja a népét a szeretetéről, szabadításáról és gondoskodásáról és csak aztán ad az életükbe korlátokat (törvényeket), ezeket is a védelmükre.
A történet elején szembesülünk, hogy a nép bűnének következményeként éhínség van Izráel földjén. Az éhínség, fájdalom mögött viszont nem kell mindig bűnre gondolnunk. Az a kérdés, hogy ok vagy cél?
5Móz.8:2-3 "emlékezz vissza" - mi van a szívedben? "sanyargatott, éheztetett, aztán mannával táplált". Isten megenged fájdalmakat, de aztán ki is hoz belőle és továbbvezet. Ha benne vagyunk valamiben, akkor inkább nem akarjuk megtanulni a leckét. Hagyjanak békén - gondoljuk.
Mit kezdünk az éhínséggel, szükségeinkkel?
Két lehetőségünk van: 1. Istenben bízom. "Uram, itt vannak a szükségeim, töltsd be őket."
2. Magamban bízom. "Majd én megoldom."
Gondolkodnom kell a szükségeimen, de nem szabad, nem éri meg kihagyni Istent. Mindig vannak jó alternatívák - nem olyan rossznak látszó megoldások.
Moáb abból született, hogy két lány maga akarta betölteni szükségét. Választhatták volna azt, hogy visszamennek Izráelhez - Ábrahámnak elég népes családja volt.
Honnan várom a szükségeim betöltését, a megoldást?
Elimelek - nevének jelentése: Istenem a királyom - az éhínség miatt úgy dönt, hogy Moáb földjére megy. Később a zsidók a nevének jelentését így változtatták meg: "én döntöm el, hogy ki a király", épp Elimelek döntése miatt, mert a költözésével igazából azt jelzi, hogy keres egy másik Istent. Nem tervezte, hogy hosszabb távon marad, mégsem rövid idejű volt az ottlétük.
Az Istentől való elfordulás mindig hatványozódik. Az ehség elől menekültek, és koldusbotra jutottak.
Ján. 10,10 - A tolvaj nem azért jön, hogy betöltse a szükségeidet, hanem hogy kifosszon.
- fantasztikus dolog az, amikor az ember ráeszmél arra, hogy nincs jó helyen.
Noémi visszatért - azaz megtért, visszamegy az élő, igaz Istenhez.
Isten nagyon óv bennünket attól, hogy mi oldjuk meg a szükségeinket. Isten jön utánunk. "Rossz helyen vagy" - mondja.
"Az asszonyok visszatértek Juda földjére."
Mehetsz az Istentől el, de Isten visszavár...

Vajon tényleg megbocsátottam?

Ma a kórházi rendelőben az egyik asszisztens hibázott és a doki kedvesen felhívta rá a figyelmét. A beszélgetés tanújaként megjegyeztem, hogy:
- Aki dolgozik, az hibázhat is...
Persze jót derültek, hogy védem a helyzetet és a doki meg is kérdezte:
- T.-t hogy védenéd? (nem ez a valós monogramja. T. nagyon megbántott néhány hónapja, igazán kellemetlen és nehéz helyzetben voltam).
- Nem volt gyerekszobája - mondom.
- Ez túl általános - mondja a doki.
...
- Azért megbocsátottam neki - mondom.
- Tényleg megbocsátottál? Igaz szeretettel? - mondja ő.
Megnémultam akkor és most is ezen morfondírozom. Tudom, hogy megbocsátottam, mégis újra és újra fájdalmasan érint, hogy nem mehettem el tanítani... Valamiért mégis így van jól. Atyám megengedte és elég ezt tudnom...

Ha már tegnap Einsteintől...

idéztem, akkor most azt is leírom, hogyan vélekedtek a tanárai róla: "nehéz felfogású, emberkerülő, és ostoba álmaiba merülve sodródik céltalanul." Vicces, nem?
Néha bekorlátozzuk egymást, emberi oldalról mérjük fel saját és embertársaink erősségeit, gyengeségeit, közben meg szembesülünk egy Gedeonnal, aki cserfa alatt ücsörgött és Isten ott találta meg, vagy éppen Dáviddal, akit a családja nem igazán vett számba, mint lehetséges uralkodót, de Isten már akkor látta, hogy királyt szeretne belőle faragni.
Minden győzelmi történetben vannak vereségről szóló fejezetek. De Isten kegyelméből mégis győzhetünk, mert "nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van." (1Ján. 4,4)
Hudson Taylor mondta: "Sok keresztény saját erőforrásai fényében méri fel a nehézségeket, így nagyon kevésszer próbálkoznak, és mindig kudarcot vallanak. Az igazi óriások mind gyenge emberek voltak, akik nagy dolgokat tettek Istenért, mert arra számítottak, hogy az Ő ereje és jelenléte velük lesz."
"Ne félj a kudarctól; inkább amiatt aggódj, hogy mit mondasz majd Istennek, ha meg sem próbálod!" (B.G.)

Ma többek között...

Einstein gondolataival szembesültem, és gondoltam, elmentek magamnak ide hármat, ami igazán aktuális a számomra...

"Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket."

"Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik."

"Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes."

"Az Úr mindenben sikeressé tette, amihez hozzáfogott." (1Móz. 39:3)

"Három kérdés:
1. Örülök annak, ahogy most mennek a dolgok az életemben? Ha nem, akkor vállald fel a felelősséget! Hagyj fel mások hibáztatásával és a kifogások keresésével! Az egyetlen személy, aki megakadályozhatja, hogy olyanná válj, amilyennek Isten szánt téged - te vagy.
2. Félek a sikertől? Félek attól az ártól és elkötelezettségtől, amit megkövetel? A vezetés magányos feladat; lehet, hogy jobban szeretnél inkább a tömeghez tartozni. Vagy lehet, hogy a földre küldtek, és félsz újra felállni. Amikor Thomas Edisont megkérdezték, hogy mi a sikerének titka, így válaszolt: "Ott kezdem, ahol más emberek abbahagyják." Amikor a nehézsúlyú világbajnok Jim Corbettet megkérdezték, mibe került neki a címet elnyerni, ő így felelt: "Csak küzdj végig még egy menetet!" Pál így ír: "Leküldenek a földre minket, de újra felállunk, és tovább megyünk." (2Kor. 4:9)
3. Úgy gondolom, hogy az emberek nem lehetnek egyszerre sikeresek és lelkiek is? Zavaros (és kiforgatott) teológiánkból fakadóan egyenlővé tettük az alázatot a szegénységgel, és feltételeztük, hogy a sikeres emberek nem lehetnek alázatosak. Ám ez nem így van. "Amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten" (2Krón. 26:5). Feljogosít ez arra, hogy kevélykedj és lenézz másokat? Nem, de ha sikeres emberek beszélnek, akkor a többi ember odafigyel. Vizsgáld meg olyan bibliai személyek életét, mint József és Dániel! Hatásukra nemzetek ismerték meg Istent! Olyan reményteli üzenetünk van, amit másoknak hallaniuk kell, de ha nem vagyunk olyan helyzetben, hogy elmondhassuk nekik, hogyan fogják hallani? Ha eddig kevesebbel beérted, kérj Istentől nagyobb hitet és nagyobb célt, majd kezdj el magasabbra törni!"

(Bob Gass: Mai ige)

Bizonyos...

nap kapcsán még mindig kapok ilyen kis kedves figyelmességeket, és gondoltam, elraktározom a szürke, szomorú napokra, amikor nagyon jó emlékeztetni magam arra, hogy vannak emberek, akiknek fontos vagyok és így szeretnek, ahogy vagyok...

Isten-alakú űr

"Ismét megcsörrent a készülék.
- Telefonlelki-gondozás. Szeretettel hallgatom.
- Köszönöm... Ma iszonyatos dolog történ velem. Elmondhatom?
- Igen. Mondja el.
- Azt hiszem, nehéz lesz. Keresem hozzá a szavakat.
- Kísérelje meg.
- Találkoztam - a semmivel.
- Mivel?
- A semmivel.
- Hol találkozott vele?
- Magamban. Kiültem az első tavaszi napra az egyik parkba - és ott találkoztam vele. Ültem, csak ültem, nézegettem, bámészkodtam, hol a rügyező fákra, hol az égre, hol a játszó gyerekekre. Eszembe jutott, hogy se feleségem, se gyerekem. Van néhány alkalmi ivócimborám. Ha fizetek nekik, vannak, ha nem, nincsenek. Tulajdonképpen senkim sincs. S egyszer csak befelé fordult a szemem vagy micsoda, és akkor találkoztam: a semmivel.
- Hogyan találkozott vele?
- Úgy, hogy egyszercsak a semmi volt bennem.
- Az volt az érzése, hogy semmi sincs önben, csak a szomorúság? Vagy unta az életét? Értelmetlennek találta?
- Már régen unom, de most a semmi volt bennem és most is bennem van, érti? Nem "semmi sincs bennem", hanem a semmi van bennem: él és létezik, és ez félelmetes. Azóta is egyfolytában félek. Vagy inkább szorongok. Mintha vasabroncsot csavarnának a mellem köré. Iszonyatos. Ezért is hívtam fel. Mondja meg mit csináljak ezzel a semmivel? Hogyan tudnék kibújni ebből a vasabroncsból?
- Nem gondolja, hogy a semmi helyén egyszer volt valami? Ön azt kidobta, s most annak a helye kong, hangot ad és ez a kongó hang szorongatja? Ez jutott a tudatáig és ettől fél?
- Prédikálni akar?
- Nem. Csak arra gondoltam, ha éppen minket hívott fel, ennek valami oka kell hogy legyen. Másnak is telefonálhatott volna.
- Lehet.
- Gondolkozzék: mi lehet az oka éppen ennek a hívásnak?
- Talán az, hogy ha maguk annyit beszélnek az Istenről, a semmiről is tudnak valamit mondani.
- Tudnék, ha nem veszi prédikációnak.
- Mondja, azért hívtam.
- Az a semmi a lénye mélyén, az a teljes üresség: Isten-alakú.
- Milyen alakú?
- Isten-alakú. Annak a semminek a helyén egyszer önben az Isten élt. Az volt a helye. Öröktől fogva.
- Honnan gondolja?
- Mert minket hívott fel, pedig valójában Istent keresi.
- Ezt honnan veszi?
- Érzem. Azt is, hogy nem keresné Istent, ha Ő nem keresné önben a helyét.
- Van fogalma, milyen nehezen szabadultam meg tőle?
- Csak gondolom. De megkérdezhetem: így jobb? A semmivel együtt, mint Vele? Mint Valakivel?
- Milyen valakivel?
- Azzal, aki nem kong, hanem beszél.
- Beszél? Ne mondja: És most mit beszél?
- Most azt mondta önnek, hogy hívjon fel bennünket.
- Az Isten?
- Igen, az Isten, a lelke mélyén.
- Jó, de maga most mit mond?
- Engedje be a helyére, ahol a semmi van, kong és szorongatja önt.
- De hogyan?
- Hazulról beszél? Egyedül van?
- Igen egészen egyedül. Mindig egyedül.
- Hunyja le a szemét és maradjon sokáig csendben, s amikor már nem kong a semmi és nem szorong annyira, kérje meg Istent. hogy foglalja el a helyét. Szavak nélkül is kérheti, mindegy.
- Az Istent?
- Igen, az Istent.
- Komolyan mondja?
- Komolyan.
- Akkor most leteszem a kagylót.
- Én is leteszem, de odagondolok. Isten vele.
- Velem?
- Igen.
- Jó éjszakát.
- Jó éjszakát."
(részlet Gyökössy Endre: Újabb mai példázatok című könyvéből)

Egy be- bepillantó...

lelkes emberkének küldöm ezt a nagy-nagy mosolyt és üzenem neki,

hogy töröm a fejem a következő heti meglepetéseken. Van néhány a tarsolyomban :))).

Egy istentisztelet margójára

A héten valahogy újra és újra előjött bennem a vasárnapi tanítás. Éhesen mentem, kérdésekkel, tanácsra vágyva. Kb. olyan volt, mint a kiszikkadt, kopár föld víz utáni vágyása. Nem hoztam nagy újévi elhatározásokat, de arra nagyon vártam, hogy Isten szólaljon meg a kezdetén is. Úgy, ahogy csak Ő tud, senki más...

"A békességemet hagyom nektek. Az én békémet adom nektek, de nem úgy, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek." (Ján. 14:27)
- Jézus hagyta örökség
- a miénk, az enyém is, a rendelkezésemre áll
- bármilyen szituációra igaz (még az enyémre is)
- használom-e vagy elcsüggedek?
Az Isten öröksége az enyém. Mi az örökségünk?
1. Békesség Istennel; 2 Kor. 5:18
2. Békesség önmagunkkal; 2 Kor. 5:17
Tudok-e úgy tekinteni magamra, hogy múltam Istennél van? Mi az, amit legjobban szégyellsz a múltadból? Isten ezt mondja: "elfelejtettem". Ne kárhoztasd saját magad.
3. Békesség a világgal
Ne engedjem, hogy meglopjon a sátán; Jób 1:21
Nekem sincs kevesebb a mennyei bankkártyámon, mint Jóbnak volt. Isten velem van, segít mindent elhordozni
4. A ránk bízott szolgálat
- legyek békéltető
- továbbvinni a békességet; 2Kor. 5:18; Mt. 5,9
Legyek békéltető. Jézusnak sokba, az életébe került az én békességem.

"Rád bízom a jövőmet, a Te kezedben van a legbiztonságosabb helyen.
Add, hogy napjaimat abban a biztos tudatban éljem, hogy a Mindenség Urának gondja van rám, és mindarra, ami velem történik.
Neked fontos minden percem, az egész életem..." (Joy Gospel)

Vezesd az életem

"Vezesd az életem, mutasd, hogy merre menjek én
Csak hinnem kell, hogy kezed nem hagy el, Uram, benned bízom én.
Bármilyen útra hívsz, bármikor szólsz, én kész vagyok,
Bár nem tudom, hogy még mi vár majd rám, de tudom: Te ott leszel."
... már vagy ezredjére játssza a lejátszó. Kell-e tudnom annál többet, hogy jó kezekben van az életem? Hogy nem tévedhetek el, mert a Pásztor sokkal inkább gondot visel az útjaimra?
Szótlan lettem... a halk és szelíd hangjára vágyom...

S mégis

"S mégis, a csönd paplanú télben,
Nagy nyugalom évadját élem -
Érzem, az Isten gondol vélem."
(Tóth Á.)

Szeretet-papír 2.

Épp, hogy beértem a rendelőbe. A doki már ezerrel dolgozott, épp az én munkámat. Miközben pakoltam ki a táskámból, hirtelen valaki átölelt. Először megdöbbentem, aztán persze kiderült, hogy Attila az, egy 14 éves gondozott fiúcskánk, aki így fejezi ki felénk a szeretetét. Jó dolog az ilyen fogadtatás, na :)). Aztán segített nekem, meg mesélt, mi is történt az utolsó találkozásunk óta. Olyan jó volt. Búcsúzáskor kikísértem őket, és megcsodáltam, hogy egy értelmileg elmaradott kissrác milyen előzékenyen nyitja ki a lift ajtaját és udvariasan előreengedi édesanyját...

u.i. szeptemberben a Szeretet-papír-os bejegyzés is róla szólt, azt hiszem, hogy minden találkozásunkkor fog nekem valamit tanítani. Kénytelen leszek sorozatot kezdeni :)).

Köszönöm!

Köszönöm Istennek, hogy vagytok!

Meglepetés

Hm, vajon milyen virágot kapok???

A holnapi nap előünnepléseként Kata kitalálta, hogy menjünk el valahova teázni. Furcsán néztem először, meg arra gondoltam, hogy ha már 3.-án születtem, miért nem megyünk holnap, de egész jó érvei voltak, így belementem. Tea helyett éppen a forrócsokimat szürcsölgettem, mikor egyszercsak felbukkant Tünde, Marietta és Jona is. Na, hát megint átvertek az én drága barátaim és megint jól megleptek, pedig azt hittem, sokáig a tavalyit fogom emlegetni.
Igazából még most sem igazán jutok szóhoz a meghatottságtól, inkább beszéljenek a képek...

Kata egy csodás verset olvasott föl

Szeretném, ha álmaid győznének az önmagaddal vívott futóversenyben
Szeretném, ha értékeid nagyobbra nőnének, mint ingatag önismereted
Szeretném, ha tisztaságod meg tudnád őrizni
Szeretném, ha őszinte lennél magadhoz, s azokhoz, akiket neked szelidített meg az élet
Szeretném, ha alázatod legyőzné a hazug világ elvárásait
Szeretném, ha tudnál sírni és mások lelkébe örömöt imádkozni
Szeretném, ha mélyre húzna kincskeresésed, s a felszín alatt találnád forrásaid
Szeretném, ha hűséges tudnál lenni ahhoz, aki a legnagyobb szeretetét engedte átszögezni egyszer, s csak érted tette
Szeretném, ha tudnál vesztes is lenni, csak a reménységre vigyázz nagyon!
Szeretném, ha mindig tudnád, hogy sosem vagy egyedül és a Teremtő a tenyerébe véste még a legszomorúbb megaláztatásodat is
Szeretném, ha tudnád, hogy értékes és fontos vagy
Szeretném, ha tudnád, hogy amikor alszol, hiányzol a világnak
Szeretném, ha önmagad csak az igazán méltóval olvasztanád össze
Szeretném, ha tudnál várni
Szeretném, ha a názáreti lábnyomába illeszkedne életed
Szeretném, ha elfogadnád Isten áldásait
Szeretném, ha nevetve élnél!
Béke legyen veled!

(részletek Tornay András: Születésnapodra szeretettel című verséből)

Tudom...

hogy Új Évkor az ember lányának azzal kellene foglalkoznia, hogy terveket sző erre az évre, meg elhatározásokat tesz, meg ilyenek... De, mint annyi mindenben, ebben sem vagyok átlagos. Egyik kedvenc dalomat hallgatom, és közben a kórházi gyerekélményeimből nosztalgiázom. Ez utóbbiak mindig segítettek abban, hogy kincsek maradhassanak az emberi kapcsolatok, a szeretet, türelem, várakozás, hűség és még sorolhatnám...
Na, ebben az évben ezekhez változatlanul ragaszkodni szeretnék. Ja, és ahhoz is, hogy a kezem és a szívem mindig nyitva legyen Isten előtt...

Repedés és virágok

"Indiában egy vízhordó embernek volt két vizesvödre. Ezeket egy rúd végeire erősítette, és a vállán keresztbe téve hordta bennük a vizet. Az egyik vödör repedt volt, a másik ép. Az ép vödör a hazáig tartó hosszú úton az utolsó cseppig megtartotta a vizet. A repedt vödör viszont minden alkalommal félig kiürülve érkezett meg a házhoz. Ez így ment két esztendőn keresztül, a vízhordó nap mint nap csak másfél vödör vízzel ért haza. Az ép vödör természetesen büszke volt a teljesítményére - tökéletesen végezte feladatát.
A szegény, repedt vödör viszont szégyenkezett tökéletlensége miatt, boldogtalan volt, mivel csak felét tudta teljesíteni a rábízott feladatnak. Kétévnyi szánalmas kudarc után egy napon összeszedte a bátorságát, és megszólította a vízhordót a folyónál.
- Iszonyúan szégyellem magam - kezdte -, és bocsánatot szeretnék kérni tőled.
- Hogy-hogy? - kérdezte a vízhordó. - Miért szégyelled magad?
- Mert a feladatomnak csak a felét tudom elvégezni. Az oldalamon lévő repedés miatt egész úton csöpög belőlem a víz. Te keményen dolgozol, és az én hibám, hogy soha nem kapod meg fáradozásod teljes jutalmát - felelte a vödör.
A vízhordó megsajnálta az öreg, repedt vödröt, és együttérzően mondta neki:
- Most ahogy hazafelé megyünk, nézd meg majd az út mentén nyíló virágokat, milyen szépek!
És valóban, ahogy fölfelé lépkedtek a dombon, az öreg, repedt vödör meglátta, hogy a nap gyönyörű, vadon növő virágokra ragyog az út szélén. Ettől kicsit megvidámodott. Hazaérve azonban újra szabadkozni kezdett a hibája miatt. De a vízhordó azt mondta:
- Észrevetted-e, hogy az útnak csak a feléd eső oldalán nyílnak virágok? Éppen azért, mert repedt vagy, az út feléd eső oldalára virágokat ültettem. A folyótól hazafelé jövet minden nap te locsoltad meg ezeket a virágokat. Az elmúlt két év során sok csodaszép virágcsokrot szedhettem onnan. Ezzel díszíthettem gazdám asztalát. Ha nem éppen olyan lennél, amilyen vagy, a gazdám háza is sokkal sivárabb volna - fejezte be a vízhordó."

Különösen hálás vagyok azért, hogy Isten felhasználta fájdalmas és nehéz helyzeteimet arra, hogy másoknak virágcsokrot adhassak...