A múlt fogságában, avagy "arra összpontosítok,... ami előttem van"

Miközben Walter a kertben bóklászott, egy alvó bagolyt vett észre az egyik fa ágán. Arra gondolt, hogy milyen jó háziállat lenne, így csöndben megfogta a lábát. A bagoly viszont nem hagyta magát, keményen küzdött a szabadságáért. Walt nem hagyta magát és a küzdelem vége az lett, hogy halálra taposta a baglyot. Tette viszont kísértette, és amikor később visszatért, hogy eltemesse, minden lapátnyi földbe keveredett a megbánás könnyeiből. Ez az esemény évekig kísértette, míg egy nap újfajta remény ébredt a szívében. Noha Walter már nem él, de a gyerekkori élményből állatok egész világa született. Ma csak Walt Disney-ként ismerjük.
"Az áldásokra gondolj, amikből mindenkinek jut bőven, és ne a múltbeli bajokra, amiből mindenkinek jut pár." (Charles Dickens) A múlt hatalma rajtam múlik, hogy fogságban tart, vagy elengedve mindent, szabaddá tesz a jelenre és arra, ami előttem van.
"A kapcsolatok, amelyeket kötünk, amelyeket fenntartunk, vagy amelyek véget érnek, fontos leckéket tanítanak nekünk. Vannak, akik fájdalmas körülményekből emelkedtek ki, és jó rálátást szereztek arra, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Szükség van a hibáinkra! A csalódások, kudarcok... a bukdácsolás, a próbálkozások a növekedésben és a fejlődésben; szintén szükségesek! Minden egyes lépésnél tanultunk valamit. Pontosan azon mentünk át, ami ahhoz kellett, hogy azzá legyünk, akik most vagyunk. A múltad egy hiba? Nem. Abban hibáztál, hogy összetévesztetted az igazsággal." (Paul Harvey)
Isten képes átformálni a múltamat. Tanulhatok belőle és tovább léphetek...