jó, amikor megváltoznak kapcsolatok. Ma nagyon nagy hála van bennem ezért.
Még nyáron történt, hogy egy késlekedő vizsgálat miatt egy apuka, hogy is mondjam, hogy ne legyen nagyon gáz..., szóval már a munkatársam akart rászólni, hogy fejezze be ezt a stílust, ahogy velem beszél... Nehéz helyzet volt, nyeltem nagyokat, noha a vádja alaptalan volt, de úgye alapjáraton konfliktuskerülő vagyok, így próbáltam higgadtan reagálni. Aztán éppen beteg voltam, amikor konzultáción voltak, így elkerültük egymást, de néhány napja kiderült, hogy vérvételre jönnének hozzám. Hát, rendesen összeszorult a szívem és a gyomrom is, hogy is álljak hozzájuk. Tegnap este és ma reggel is az volt az imám, hogy jól kezeljem ezt a helyzetet és minden rendben legyen.
Na, hát, megérkeztek. A kisfiúk persze nagyon ellene volt a helyzetnek, de próbáltam megnyugtatni, hogy igazi hős és hogy noha egy kicsit fájni fog, de ha ügyes lesz, akkor én is az leszek és gyorsan végzünk. Minden rendben is volt.
A végén az apuka nekem szegezte a kérdést: "Noémi, magának van gyereke?" "-Nincs"- mondom én. Erre ő: "Azért kérdeztem, mert annyira jól ért a gyerekek nyelvén és ezt olyan jó tapasztalni." Hm, néztem egy nagyot. Létezik, hogy ugyanaz az ember?
Mekkora ajándéka Istennek a változás. Hogy dolgozik bennünk. Jó ezt újra és újra átélni és Őt csodálni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése