Mostanában sokszor tapasztaltam ezt. Isten többször vizsgáztatott türelemből, szeretetből, odaszánásból, és töredelmesen bevallom: megbuktam. Nos, mondhatom, hogy itt jön be a képbe Isten kegyelme, de akkor is nagyon fáj, hogy ilyen vagyok...
A másik nagy gondom, hogy szeretek előre látni, tervezni, közben meg Isten a sötétben tart. Nehéz bizalom ez. Pedig nagyon igaza van Rejtő Jenőnek a következő mondatában: "Az embert saját jól felfogott érdekében úgy teremtették, hogy ne lásson a jövőbe."
Remélem, egyszer eljutok oda, hogy vakon is megbízom Benne és nem kérek folyton magyarázatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése