augusztusban, amikor kb. 30 diák vett körül és hozzám fordulhattak mindenféle ügyes bajos számláikkal, egy nap így fogadott a képernyőm. Na, hát ki más is lehetett, mint Peti, akit miután már nem volt üres gép, és nem tudtam leültetni a többi diák közé, hát átadtam neki a saját helyemet és gépemet. Így hálálta meg. Másnap ő volt az első, aki megjelent, és biztosított, hogy bármennyire is jó a gépem, és igazán hálás, hogy a helyemre ülhetett, de a közelemben akar maradni.
Na, hát ilyen emlékeket őrizgetek ez őszi napon...
2 megjegyzés:
le is takaritotta a kepernyot? marmint az ujjlenyomatokat es a ragaszto maradvanyokat? ;)
Á, dehogy, sőt, kiragasztott magának még néhány fontos információt, így a sajátjaim mellett ezen a fotón az ő megjegyzései is láthatók :).
Ami meg a képernyő letörlését illeti... a takarítónénik sem merték letörölni, kis üzenetek nélkül...
Megjegyzés küldése