Egy pók egy vékony szálon leereszkedett egy régi pajta szarufájáról és elkezdte szőni hálóját. Ahogy a hónapok teltek, a háló egyre nőtt. Gondosan kidolgozott szövevénye elkapta a legyeket, szúnyogokat és más apró rovarokat, gazdag táplálékot biztosítva a póknak. Végül már minden más pók irígyelte. Egy nap a pók észrevett egy magányos szálat, mert a szarufa felé irányult. "Vajon miért van az ott? Ez a szál nem fog nekem vacsorát." Azt a következtetést vonta le, hogy az a szál teljesen szükségtelen, így felmászott amilyen magasra csak tudott és elszakította. Abban a pillanatban az egész háló összegabalyodva zuhant a földre, magával rántva a pókot. (Bob Gass nyomán)
Néha annyi szál összefut, hogy arról feledkezünk el, ami megtart minket, noha ez a Szál még mindig a legerősebb és még mindig a legbiztonságosabb. Talán más szálak elszakadnak vagy soha nem is alakulnak ki, de ez az egyetlen szál mindig tartozhat hozzánk. Vagy mi hozzá. Csak rajtunk áll, hogy mennyire lesz erős a szakítószilárdsága.
3 megjegyzés:
Köszi Noémi, ez most tök jó bátorítás volt nekem... :)
Nahát! Noéminek szólítottál? Tőletek teljesen elszoktam ettől :))) tisztára meglepett :))
Ez csak azért volt Nonókám :)), mert egy kicsit szétszórt vagyok mostanában...
Megjegyzés küldése