...csak az írója marad mostanában túlságosan csöndben. Aki ismer, tudja, hogy ilyenkor vannak igazán rágnivaló gondolataim. Csak fokozva lett a hétvégén, amikor MEKDSZ téli táborban voltam Egerben (
www.mekdsz.hu). Sch. Tamáséknak köszönhetem, mert nem hagytak békén, hogy menjek már, hogy végre találkozzunk. Pécsi életem óta ugyanis nem találkoztunk személyesen. Így a hétvége jelentős részét Mónikával töltöttem, igazi, mély beszélgetésekkel, no, meg Ilussal, Kingával, Jonával és még egy-két emberrel. Nagyon sokat jelentett az is, ahogy Isten dolgozott a szívemben, életemben.
A tegnapi hcs est meg jó nagy fejtörést okoz azóta is bennem. Arról beszélgettünk ugyanis, hogy elvileg mi vagyunk a föld sója, de az írás szerint ha a só megízetlenül, akkor kidobják (Mt. 5:13-16). Átkapcsolva arra, hogy Isten sóként lát bennünket, nagyon jó lenne, ha végig ízes maradna az életünk. Isten látta a dillemáimat és olyan jó volt, hogy ma reggel meg arról biztosított, hogy ő már előre elkészített jócselekedeteket, hogy azokban járjak (Ef. 2). Kíváncsian várom, hogy mára ez mit is jelent konkrétan :))).
Képek majd lesznek a hétvégéről, addig is türelem :)))), mert az képeket terem...
természetesen nem maradhatott ki a bazilika és a vár sem. Igazi élmény volt. Mónika emlékezett egy nagyon jó kávézós helyre, ahol eszméletlen finom kávék voltak, no meg teljesen régmúltat idézett a kávézó a függönyökkel, asztalokkal, berendezéssel. Úgy éreztük, hogy kb. 100 évet visszamentünk az időben. Csodás élmény volt...
Eger vára új védője, reszkessetek törökök...
