Nárcisz

Hja, hát ez is Szegeden :). Igazán jó volt látni, hogy ilyen is van. Ja, és A.-tól kaptam is belőle, ajándékba vagy csak úgy...

Nem lehetett...

ellenállni az ötletnek: A.-val Szegeden jártunk múlt szombaton. Le vagyok maradva rendesen a blogírással, csak kapkodom a fejem 1-1 nap után, most is, de elhatároztam hazafelé jövet, hogy mostmár nem hallgatok tovább, mert meg valaki ismét kiugrasztana a bokorból :). Gondoltam, megelőzöm.
Na, hogy el ne felejtsem a szavam, hát, elmentünk világot látni. A kedvenc Dóm tér látogatása után beültünk a Tejivóba (aki esetleg nem ismeri, járjon utána, ha Szegeden jár, nem szabad kihagyni), aztán meg az a nagy ötletem támadt, hogy menjünk el a Fűvészkertbe. A. semmi jónak sem az elrontója, ámbár arra nem számított, hogy útközben is bőven lesznek növények, amiknek az elemzését, fényképezését én aztán nem hagyhatom ki. Persze e nemes tevékenység a Fűvészkertben még inkább előjött, se perc alatt elég nagy növénygyűjteményem lett - a fényképezőgépemen :)).
Búcsúzóul A. még egy szuper fotót készített a Dóm téri templom tornyairól és nézzétek el nekem, hogy már megint elfelejtettem, hogy mindig visszafelé kell feltölteni a képeket, mert akkor lesznek olyan sorban, ahogy azt elképzeltem...

Otthon, édes otthon

A hosszú hétvégét kihasználandó, no, meg az összegyűjtött túlóráim lecsökkentéseként múlt pénteken hazautaztam a szüleimhez. No, még pakoltam ám, amikor apa azért mégegyszer megbizonyosodott, hogy tényleg megyek. Hm, addigra anya már megsütötte kedvenc sütimet. 

Hiába, no, nem növik ki azt, hogy a gyerekük vagyok (mint ahogy egyikünknél sem). Ahogy otthon elnéztem sürgésüket, végiggondoltam az életüket: mindig csak adtak és adtak, rengeteg áldozatot hoztak értünk. Igazából nem tudtam mást tenni, mint alázattal megköszönni őket Istennek. 

Vasárnap délelőtt útra kerekedtünk. Egyik nagybátyám kb. 3 m-t zuhant betonra és csodának tartjuk, hogy Isten megóvta az életét és Nagybányán egy profi orvos kezeli. Azt láttam, hogy ez is Isten keze, ahogy odakerült. Persze meglepetés voltam és azért töredelmesen bevallom: örülök, hogy örült :).

Nem akarok elmenni a mindennapi, apró csodák és áldások mellett...

Még rajtam volt reggel a kabát...

amikor már megállított a főnök. Hja, már megint agyalnunk kell, hogy s mint lenne a legjobb... Nehogy azt higgye bárki is, hogy egyhangú életünk van: amint megtanulunk valamit és már talán rutin lenne, jön egy új rendelet, törvénymódosítás vagy éppen eljárásrend, ami meghatározza a továbbiakat. 

Azért talán egyértelmű, hogy lelkesen teszem a következő tennivalót. És ne lepődjetek meg, hogy mostanában sok fotó lesz: régóta gyűjtögettem a kis pénzem, hogy végre egy jó gépem legyen :). Azt mondták nekem az idősebbek, hogy azt becsüljük meg igazán, amiért áldozatot hoztunk. Mostanában látom, hogy mennyire igazuk volt/van...

Valahol mindig nyílnak virágok

Hát, az ESZÁ-ban is vannak nők és nőnap is :). A fiúk megleptek minket rendesen :).

A kis Zamiám nagy-nagy örömet szerez nekem nap, mint nap...

És Jona is. Itt van az íróasztalomon ez a tavaszi, kedves csokor... Ja, és ez az itthoni íróasztal :P

Igazán meglepett...

amikor pénteken, A., a "Hegedűs a háztetőn" című darabra hívott. Régi álmom volt már és hetekkel ezelőtt emlegettem neki, és nagyon jólesett, hogy éppen egy ilyen élménnyel lepett meg. 

"Hegedűs a háztetőn. Őrülten hangzik, ugye? Pedig Anatevkában, ebben a mi kis eldugott falunkban mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kellemes, egyszerű dallamot akarunk kicsalni a húrokból, de úgy, hogy közben ne törjük ki a nyakunkat. Nem könnyű. Kérdezhetnék: miért nem állunk odébb, ha itt ilyen nyaktörő mutatvány az élet? Mert Anatevka a mi otthonunk is. És mi óv meg bennünket a zuhanástól? Egy szóval megmondhatom: a hagyomány."

Aztán megszólal a hagyományról szóló dal, életigenléssel és gyökerekhez való ragaszkodással. Aztán hagyományok felrúgásával, és új életszemlélet bevitelével egy igazán zárt, zsidó közösségbe. Jó volt hallgatni Tevje, a tejesember monológját, vagy éppen párbeszédét Istennel. Azon gondolkodtam, hogy mennyivel könnyebb észrevenni mások hagyományra vagy éppen ezek eldobására való törekvését. Valahol szükség van a hagyományok ápolására és felrúgására is. Ha nem ápoljuk, elveszhetnek a gyökereink, ha felrúgjuk, értékeket veszthetünk el. Márpedig az értékeket mindig érdemes óvni és védeni. Nehéz sokszor megtalálni az egyensúlyt, de mégis nagyon érdemes...