csak

"Most nem teszek semmit, csak engedem, hogy szeressen az Isten". (T.E.)

Nos, tartozom...

Jonának egy nagy tábla egész mogyorós csokoládéval, habár lehet, hogy kettő lesz belőle. Történt ugyanis, hogy szombaton nagy lelkesen nekiálltam az adóbevallásnak, aztán kiderült, hogy valami nagyon nem stimmel. Na, persze kit hívtam föl kétségbeesve? Hát, Jonát, merthogy minek is vannak a tesók, ha nem azért, hogy jóóóóóól kisírjuk magunkat alkalomadtán :))). Nem igazán lelkesedett az én nyavalygásomtól, sőt, még azt is közölte, hogy ne hisztizzek, hanem kérdezzem meg a könyvelőnket, hogy biztos, hogy minden stimmel az általa kiadott igazoláson. Pont. Jona helyretett rendesen.
Persze ma, miután jól kifutottam magam a Heim Pál környékén és lépcsőin (hétvégén ismét lelkesen végezték a szülők a vizsgálatot és ma őket vártam), irányt vettem a Gyermekmentőbe is, aztán kis szünetben megkörnyékeztem a mi kedves M. könyvelőnket :)). (Hogy ezek az M. kezdőbetűs férfiak mind ilyen kedvesek??? :))). Nagyon segítőkész volt és persze kiderült, hogy valahogy lemaradt az adómból a kórházas rész, így lett a nagy kétségbeesés. De aztán minden rendeződött, sőt, hihetetlen, de sokkal jobb lett az eredmény, mint amit vártam, így summázhatom, hogy még egy elírt adó is a javamra válik...
Micsoda meglepetései vannak Istennek!

Nem volt szép...

tőlem, hogy csak egy kilincset raktam ki egyik bejegyzésemben kedvenc helyemről, hisz max. Darinka jött volna rá, hol készült, ő meg nagyon ritkán olvas. Na, szóval töredelmesen bevallom, hogy a Havihegyi templom a megfejtés. Kedvenc helyem volt Pécsett ez a templom és közel hozzá a kereszt. Darinnal gyakran felzarándokoltunk gondolatrendezésre vagy éppen Istennel való beszélgetésre, kapcsolatrendezésre vagy csak úgy. Volt, hogy a keresztnél olvastam és onnan csodáltam a Mecsek szépségét. Sikerült egyszer úgy felmennem a Tettyére, hogy nyitva volt a templom. Persze beültem. Jót ücsörögtem, hisz otthon voltam. A Gazdám tulajdona. Akkor valahogy úgy öntöttem ki mindent Neki, mint anno Anna is tehette. Jó dolog, hogy az Ő szívében mindig van egy különleges helyünk :)).

"ki lehet mászni mélységekből"

Azt hiszem, rendesen lemaradtam Ruth könyvével, egyrészt azért, mert több vasárnap vendégeink voltak, így más volt a téma, aztán meg általában akkor tudom leírni, amikor bennem feldolgozódnak. Így most még a februári tanítás lesz terítéken. Még mindig sokat mond nekem, és még mindig formál Isten ezen keresztül. Hálás vagyok érte, hisz ilyenkor tapasztalom, mennyire nem mindegy Neki, milyen gyermeke vagyok...

Ruth 3.rész
Naomi tétlenségét Isten kicseréli.

Naomi elengedte Ruthot dolgozni, de ő nem segített neki. Nem csinált semmit otthon. Ötlete sem volt. Keserűség, fájdalom volt a szívében. Az ilyen ember sokszor megfogalmazza, hogy nincs kiút. Isten viszont adhat reményt. 3 hónap alatt Isten segítségével Naomi kezd kilépni a mélységből. Az ember élete is hullámzó. Naomi élete viszont arra tanít, hogy ki lehet mászni a mélységekből.
Járjunk Isten szerint - kezdjünk el az Isten törvénye szerint járni. Egyszercsak lehullanak a leplek - meglátjuk Istent. Amikor csak a falakat látjuk, térdreborulunk: "Uram, mutasd meg a Te megoldásodat." Hogy nem láttam ezt eddig? Nem nekem kell megoldani a megoldhatatlant. Istennél már kész van a megoldás, kérd el Tőle.
Amikor Naomi kérte Ruthot, hogy fürödjön meg, meg kenje meg magát, azt jelentette, hogy "én most az ügyemmel Isten elé akarok menni". Az Isten előtt akarok megállni. Ruth nem Boáztól várja a megoldást, hanem Istentől. Nem magában bízik. Az élő Úr elé áll. Isten elé bízza magát.
Sokszor gondolkodunk így:
- a kis dolgokat megtartjuk magunknak
- a nagy dolgokat meg félünk Istenre bízni
Ruth a megalázkodását fejezte ki, amikor Boáz lábához feküdt. "Takarj be engem a te szárnyaddal." Boáz előzőleg áldást mond Ruthra.
Isten sokszor azért mutat meg szükségeket, mert minket akar felhasználni ezek betöltésére. Jussunk el oda, amikor meghalljuk, hogy Isten küld el minket. Isten senkit sem kényszerít. Tapintatos. Boáz lehetett volna keményszívű, de nem volt az. Isten tudja azt, hogy mit miért teszünk.
Ha engedek az Istennek, elveszi a szabadságomat?
"Benned derék asszonyt, kincset találtam". Izráelben ma is elolvassák a Péld. 31.részt a férjek minden pénteken a feleségeknek.
Isten nem csapta be Boázt. Isten nem fog becsapni. Istennel lépni. Isten nem fog meglopni, hanem kiteljesíteni. "Uram, terjeszd ki a Te szárnyadat rám is." Olyan jó lenne, ha nem küldözgetnénk Istent, hanem engednénk, hogy Ő küldjön minket. Naominak Isten adott látást.
Kezdj el Istennel járni.
Sokszor a vágyainkat összemosnánk Isten akaratával. Az ember érzi a szíve mélyén, amikor manipulálná Istent. Isten erőforrásait ne becsüljük alá.

a different story

"Oh what I would do to have
The kind of faith it takes
To climb out of this boat I'm in
Onto the crashing waves

To step out of my comfort zone
Into the realm of the unknown where Jesus is
And He's holding out His hand

But the waves are calling out my name
And they laugh at me
Reminding me of all the times
I've tried before and failed
The waves they keep on telling me
Time and time again. "Boy, you'll never win!"
"You'll never win!"

Chorus:
But the voice of truth tells me a different story
The voice of truth says, "Do not be afraid!"
The voice of truth says, "This is for My glory"
Out of all the voices calling out to me
I will choose to listen and believe the voice of truth..."

Casting Crowns: The voice of truth

A pénteki...

napjaim nem igazán zökkenőmentesek, tuti biztos, hogyha valamit eltervezek, akkor másképp alakulnak a dolgok, na, hát ma is így történt természetesen. Nos, nem egyszerű, ha az ember lánya emberek közt tevékenykedik, néha igazán megdöbbentenek. Ma éppen egy anyuka, aki azért hívott fel, mert nem tudott valami adagolást. Mikor megkérdeztem tőle, hogy elolvasta-e a doktor úr javaslatát, kiderült, hogy nem. Vajon minek is írunk akkor dokumentációt ha el sem olvassák?
...
Kata ma este lelkesen mutatott egy könyvet, amit persze elkuncsorogtam, mert Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral című kötete, így ma nem lesz addig alvás, amíg nem jutok a végére. Találtam benne többek között egy nagyon nekem szólót:
"Add, hogy ne érezzük nyűgnek a keresztet,
amit Te adtál nekünk, Uram!
Mert a kereszt nem büntetés.
A kereszt: feladat.
A kereszt: életünk értelme.
Születésünkkor kapjuk,
s a veled való találkozáskor
tehetjük csak le."

Mennyivel más így értékelni egy napot...

Csöndes...

napjaimat élem, amikor sokmindent mondanék, de még éretlenek a gondolatok, meg zavarosak, de előbb-utóbb letisztázódnak és egyértelmű lesz a kép. Én naiv, miket remélek! :))
Aztán meg szerettem volna megmutatni Jona szülinapi ajándékát, de sajna még nem kaptam meg a fotókat, pedig Johanna :))) biztos nagyon díjazná, mert azért egész eredeti és Noémis (ahogy mondani szokták).
Ésssss: nagy meglepetésben részesül az, aki tudja, hol is található a képen látható ajtó :)). Annyit azért elárulok, hogy kötődik kedvenc helyhez, ahová én gyakran zarándokoltam az elmúlt években és persze nosztalgiaként (néha kell) elővettem...
És mert eszembe juttatta azt az igeverset, ami a napokban sokat jelent: "a zörgetőnek megnyittatik", merthogy a napokban az Ég kapuján zörgetnék...

Ruth és Kornél

Kislányként nagyon sokat imádkoztam egy igaz barátnőért. Isten nem akárhogy lepett meg: Ruth-ot kaptam ajándékba. Mindig is úgy éreztem, hogy így kárpótolt az ikertestvéremért. Ruth-al sokszor átéltük azt az igeverset, hogy az "igaz barát ragaszkodóbb a testvérnél", és azt is sejtjük, milyen lehetett Dávid és Jonathán barátsága. Sokat imádkoztunk persze azért is, hogy Isten az igazi társunkat vezesse hozzánk és igazán jó volt szombaton Istent csodálni abban is, hogy Kornél megtalálta őt. Jó látni, hogy az életük, a közös szolgálatuk is Istennek és Istenről szól.
Juditot persze nem hagyhattuk ki: Bodrogon jó párszor megfényesítette az együtt töltött időt az elmúlt években, hihetetlen jó humora van... Néhányan el tudjátok képzelni, mit műveltünk :))))

Egy egész világ

"Aki egy embert megment, egy egész világot ment meg". (Talmud) Nem véletlenül jutott ma eszembe ez a gondolat. Múlt hét óta az alapítványunk nagy akcióba kezdett egy beteg kisfiúért, akinek a műtéti beavatkozása 5 millió Ft.-ba kerül. Az irodában dolgozó munkatársaim állandóan lesik a kisfiúnak indított számlaszámot, hogy növekszik-e. Tegnap este pedig egyik kolléganő már munkaidőn kívül volt, amikor megszólalt a munkatelefonja. Jobb esetben persze nem vette volna föl, de valami, azt hiszem, inkább Valaki azt súgta neki, hogy vegye föl a kapcsolatot a hívó féllel. A vonal másik végén valaki 1 millió Ft. hozzájárulást ígért a műtét költségeihez és ma személyesen be is hozta. Csodálatos!
"Aki egy embert megment, egy egész világot ment meg."

"Cipősdoboz"

Azt hiszem, anyának meg kell tiltanunk, hogy híreket hallgasson, meg informálódjon a világ dolgairól, meg a válsággal kapcsolatos témákról. Megint kaptunk Jonával egy nagy pakk elemózsiát, tele finomsággal és szeretettel. Hiába no, az édesanyák márcsak ilyenek. Este mondtam apának, hogy még a múltkori finomságokból is van még bőségesen, erre ő meg megkérdezte, hogy akkor mit ettem az elmúlt hetekben :))). Annyira drágák, na.
Mindig eszembe jut, hogy az igazi szülők gyökereket és szárnyakat adnak a gyermekeiknek. A gyökereink megvannak. A szárnyainkat meg próbálgatjuk...

... ne add senkinek...

"Nincsen biztos befektetés. Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe, gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába - vagy koporsójába! De ott a koporsóban - ott a biztonságos sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle. A tragédiának, vagy legalábbis a tragédia lehetőségének egyetlen alternatívája van: a kárhozat. A Mennyországon kívül pedig csak egy helyen lehetsz teljes biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a Pokol."
(C.S. Lewis: A szeretet négy arca)

Nem volt egyszerű...

összehozni, hogy Jona bátyám velünk ebédeljen, de azért kiharcoltuk, így ma meglátogatott bennünket és az ebéd is ízlett neki :))). Lehozta a bicikliket, és várjuk már, hogy végre nagy túrákra mehessünk. Vannak bőven terveink. Hozott képeket nekünk, amik még decemberben a Diótörős merényletemen készültek, nagyon jók lettek, kettőt megmutatok :)). Így ünnepelgettünk ma itthon és olyan jó volt, hogy Jona is itt volt. Nem tudok eléggé hálás lenni, hogy ő a tesóm, de azért próbálkozom :)).

Megszelidítés, alocasia és legjobb út

Van nekem egy nagyon kedves pótanyám Pécsen, Éva, aki négy saját gyermeke mellett úgy döntött, hogy ötödiknek engem is közéjük számít. Bevallom, nagyon el voltam kényeztetve: rendszeresen meglepett valamivel, sokféleképpen fejezte ki a szeretetét, bátran fordulhattam hozzá mindenféle gonddal-bajjal, ugyanakkor mégis maximális szabadságom volt. Örültem, amikor "csak úgy" lejött hozzám, vagy "csak úgy" felmehettem hozzájuk és beszélgettünk vagy valami közös tevékenységbe fogtunk. Nagy biztonság volt nekem az a pécsi kis szobám, be kell vallanom. Éppen fénykoromat éltem az egyetemen, túl voltam a vízválasztó éveken, amikor én is majdnem feladtam az egészet, de aztán eljött a szárnyalási idő is, amikor meglepett egy Alocasiaval. Csak úgy. Persze első dolgom volt, hogy áttanulmányozzam, mit is szeret ez a növényke. Igazán jól is érezte magát, évente, azonos időben virágzott is, és én meg nem győztem gyönyörködni benne, még a levelek végén megjelenő vízcseppekben is :). Aztán ugye tavaly az Alocasia is költözött, és bármennyire is próbáltam elfogadtatni vele az új életfeltételeket, sajnos a napokban feladta. Nagyon sajnálom, hisz itt is mindig egy igazán szeretni tudni nőre emlékeztetett...
...
A diplomaosztómon természetesen Éva is köszöntött, éppen egyik közös kedvenc gondolatsorral. Ma ez jutott eszembe, hogy most is mennyire aktuális...
"Ne bánkódj, téged Istennek, az Atyának a szeretete vezet. A legjobb utat gondolta el számodra, ha nem így lenne, más úton vezetne..."

"Ha majd elindulsz...

Ithaka felé, / válaszd hozzá a leghosszabb utat, / mely csupa kaland és felfedezés.
... Járj be minél több ... várost, / s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen, / végső célod, hogy egyszer odajuss, /de ne siess az úttal semmiképp." (Kosztantinosz Kovafisz: Ithaka)

Amikor ismeretlen ösvényen megyek, nem szeretném elfelejteni, hogy Valaki mindig velem van és számíthatok Rá.
Ha elindulok, nem tévedek el, mert a Pásztornak legalább olyan fontos, hogy megértsem Őt, mint amennyire nekem, hogy Őt.
Az úton meg szeretnék csodálni minden kis virágot, minden madárdalt, sok gyermek nevetését, idősek bölcsességét és változni szeretnék. Egyetlen percet és pillanatot sem szeretnék elszalasztani.
Nem fogok sietni az úttal...

Hudson Taylor...

életét olvasom már egy ideje, noha hamar végére érek az ilyen könyveknek. Na, de ebben annyi gondolatébresztés van, hogy szüneteket tartok a feldolgozásra. Ez így jó :)).
Aki nem hallott még esetleg róla, az 1800-as évek kínai misszionáriusa volt, akit Isten Írországból hívott el, és a Kínai Belföldi Missziót ő alapította meg. Élete végén már 800, Kínában szolgáló misszionáriust számlált a szervezet. Éppen ott tartok az életrajzában, amikor Isten egyre inkább a szívére helyezi annak súlyát, hogy létrejöjjön keretek között a szervezet és ő legyen a vezetője. Leírja nagy harcait, félelmeit ezzel kapcsolatban. Nem volt könnyű helyzetben. Nem volt anyagi fedezete, vagyona, addig is úgy élt családjával, hogy Isten gondoskodott a szükségeikről.
Nos, lehangoltan cammogott egy barátja tanítása után, amikor végre lemerte tenni a félelmeit Istennek. "Miért tétováznánk - mondta önmagának -, ha engedelmeskedünk az Úrnak, a felelősség Őrajta nyugszik, nem rajtunk!"
"Te, Uram! Te viseled a terhet. Minden felelősség a tied, Úr Jézus! Én feladom. A következmények rád hárulnak. Te fogsz irányítani, gondoskodni rólam, vezetni engem, és azokat, akik velem dolgoznak. Kérni akarlak munkásokért, hozd elő őket."
...
1894-ben, 62 évesen visszatekintve, közel harminc éven keresztül megtapasztalva, hogy "Isten elegendő munkájához", több száz misszionárius vezetőjeként, akik Kínában tevékenykedtek, ezt mondta: "Isten azért választott ki engem, mert elég gyenge voltam. Isten a maga nagy munkáit nem nagy bizottságok által végzi el. Ő felkészít valakit, hogy elég egyszerű, elég kicsi legyen, és azután felhasználja őt."
(John Pollock: Hudson Taylor és Maria - Egy mennyben köttetett házasság)

Itt ülök...

és azon gondolkodom, mi is légyen e nap summája. De nekikezdek, mert "a leginkább elpazarolt idő a nekikezdés ideje" - olvastam ma, aztán rájöttem, hogy nagyon hasonlít arra a mondatomra, amit néha idézek: "megállíthatatlan lennék, csak kezdeném már végre el". Kérdem én, ha a kezdésekkel küszködöm, akkor minek vallom azt magamról itt jobb oldalt, hogy szeretem a kihívásokat?? Na, jó, megférnek együtt szerintem, csak a kihívás legyen mondjuk 80%-os teljesítmény a nekikezdéssel szemben. Majd készítek magamnak valami jó kis számítási képletet :)).
Ma kicsit be voltam sózva, délelőtt pörögtem ezerrel, hogy lefoglaljam a gondolataimat, aztán egyszercsak közöltem Gy.-vel, hogy lelépek, erre ő, hogy szorít nekem és azonnal hívjam, ha eredményes a lelépésem. Nem szépítgetem itt a dolgokat: állásinterjún voltam. Mire ott ültek velem szemben, már lenyugodtam (hiába no, imádkoztak értem :))), köszönöm!!!!), ennek eredményeként vidám önmagam voltam, így egy jó nagy nevetős beszélgetést tudok magam mögött. Megkérdezték többek között, hogy miért is nem lettem orvos, és hogy egy ilyen kedves, szeretetteljes lány, miért akar ilyen munkakört. Lehet, hogy a szomszédról beszéltek?
Azt olvastam ma, hogy "minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy felkészült legyél, miközben tudod, hogy a jóindulat, amire szükséged van, Istentől jön."
És még ezt: "Légy biztos abban, hogy azt csinálod, amit kell." (Gal. 6:4)

Befejezetlen feladatok és lehetőség

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem azért mindig akad egy-egy feladat, ami befejezetlen, amit mondjuk elodázok vagy nem tartom annyira fontosnak és várakozási listán marad. Megdöbbentett viszont az, amit Bob Gass-től olvastam ma reggel ezzel kapcsolatban: "Semmi sem annyira csüggesztő és kimerítő, mint egy befejezetlen feladathoz ragaszkodni. Minél tovább húzzuk- halasztjuk a dolgokat, annál nehezebbé válnak. A legnehezebb munka gyakran a sok könnyű dolog felhalmozódása, melyeket tegnap, a múlt héten, vagy egy hónapja kellett volna elvégezned. A legjobb megoldás arra, hogy megszabaduljunk egy nehéz feladattól - hogy elvégezzük!"(Bob Gass: Mai ige)
"Ha a tökéletes feltételekre vársz, soha nem fogsz semmit sem elvégezni" (Préd.11,4 TLB)

Mazsitól...

kaptam egy gyönyörű fehér tulipánt. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy nőnap alkalmából, hát nem. Közölte, hogy nénap (nem írtam el, ha valaki azt gondolná) alkalmából kapom :))), mégcsak véletlenül se gondoljon senki a nőnapra. Na, hát ilyenek vannak mostanában.
És telefonok és telefonok, meg kedves emberek, kedves események, és annyira jó, amikor jó híreket mondhatok a szülőknek és velük örülhetek... és egy fehér tulipán itt az asztalomon. Mazsitól.

A változatosság...

kedvéért lassan ismét munkahelyet kell váltanom. Akik régóta olvasnak, biztos emlékeznek a munkakereséses bejegyzéseimre. Remélem, hogy érzékelhető volt mindig, hogy mindeneknél jobban vágyom Isten akaratára - még akkor is, ha ez nem mindig kellemes nekem.
Nem volt könnyű döntés, hogy a tavaly, éppen akkor hagytam ott a kórházat, amikor teljesen biztos volt a helyem, de tudtam, hogy meg kell tennem azt a lépést. A mai napig nem bántam meg. Csodálom Istent, hogy mennyi mindent tett velem és bennem ebben az évben.
Na, ma voltam egy beszélgetésen. Teljesen más terület, mint amit tanultam, szóval, ha váltanék, akkor újra tanulhatnék. A tanulástól nem félek, sokkal inkább az a kérdés bennem, hogy ez-e az az út, amin tovább kell lépnem. Jó volt egyébként olyan vezetővel beszélgetni, akinek rendben van a kapcsolata Istennel, hite a munkájában, az értékrendjében is megmutatkozik.
És most Sík Sándor: Imádság a hegyen című verséből motoszkál bennem néhány sor. Szeretettel nektek is...

Hogy tapogató, vaksi ujjaim,
Amelyek még magamig el sem értek,
Fogják, szorítják a Megfoghatatlant
És ölelik és érzik ölelését.
Hogy bennem, ki magamnak szűk vagyok,
Elfér a Fértelen, a Végtelen.
Hogy imádkozhatom: hogy én, a semmi,
Tegezhetem a Mindent és Atyának
Szólongathatom és szerethetem
És kéréseket gügyöghetek Hozzá:

Add meg a mindennapi kenyeret,
És add meg a mindennapi kegyelmet,
Hogy jó lehessek, hogy ember lehessek,
És el ne rontsam a Harmóniát.
A mindennapi szépséget is add meg,
Hogy legyen mindig lehelnem belőle
És szétlehelnem a testvér világnak.
És add meg, add meg ugyanezeket
Minden embernek és minden nap. Ámen.

Szúnyogszűrők és a nagyvonalú Szeretet

"- És hogy érzitek magatokat az új testvérek között?
Elkomorodott, majd csak egy szót mondott:
- Szúnyogszűrők.
Meghökkentem. Első pillanatban nem is értettem megjegyzését, csak amikor Jézus egy igéjével magyarázta: "megszűritek a szúnyogot és elnyelitek a tevét" (Mt.23,24). S hogy egészen megértsem, részletekkel is szolgált. Elmondotta, hogy az ottani közösségben szívesen, lelkendezve fogadták mindkettőjüket, de néhány hét múlva ilyen kifogásokkal zaklatták őket: felesége miért jár fodrászhoz? S ő, mármint a barátom miért mutatkozik gyakran rövidnadrágban?
- Eleinte azt hittem, hogy tréfálnak vagy ugratnak, de aztán meg kellett látnom, hogy ott ez a "hívőség" mértéke, sőt, ez a szórakozásuk: a szúnyogszűrés. Én nem ilyen kicsinyesnek ismertem meg Jézusomat! Elkedvetlenedtünk, majd lassan elmaradtunk a közösségből.
Arra gondoltam, hogy ezek a jó szúnyogszűrők talán többet ártottak Krisztus ügyének, mint az üldözői.
... mit ér Jézusnak egy ember? Mit ér egy gadarai megszállott (ma őrült), akit senki sem tudott megfékezni, se megkötözni? Megér Neki egy viharos utat a tengeren - felé. Hallatlan küzdelmet - vele. És kétezer disznót, amelyek a gadarénus miatt a tóba rohannak. Jézusnak ennél is többet ér egy ember: önmagát kereszthalálra adja minden emberért.
Ó, mi szúnyogszűrő nemzetség, akik olyan készségesen esünk egymás fejének, hogy azt jól megmossuk - sőt: közben meg is cibáljuk -, sose láttuk mégJézust tanítványai poros és piszkos lába előtt térdelni, dereka körül a rabszolga kötényével? Mert ez a Jézus-i nagyvonalúság: a lehajló szeretet képe, a szolgáló Szeretet egyetlen hiteles mozdulata.
... Bocsássad meg a mi szúnyogszűrő kicsinyeskedésünket, amiről azt hittük: kereszténység.
Bocsássad meg a mi konkolytépő, gyomláló lelkületünket, amivel és hányszor a búzát is kiszaggattuk. Hogy egy-egy zsenge, zöldellő lelkecskét azzal vádolunk: még zöld, ahelyett, hogy azon ujjonganánk: már zöld."
(Gyökössy Endre: Mai tanítvány imája a holnapért)

Petivel...

elhatároztuk, hogy ideje folytatni a kb. 9 évvel ezelőtti, Gellért-hegyi beszélgetésünket. El sem hiszem, hogy ennyi év eltelt azóta. Vannak azonban változhatatlan elhatározások, merthogy akkor is, meg azóta is, amikor néha összefutottunk, folytatni szerettük volna azt az esti beszélgetést. Habár, ha jól meggondolom, az annyira spontán volt, hogy na. Egyszercsak fogtuk magunkat, és elhatároztuk, hogy az aszfaltdzsungelből felgyalogolunk a Gellért hegyre, csak úgy. Nem tudom, milyen lesz, ha előre megtervezzük. Szerintem legalább olyan jó, de persze mindez már rajtunk múlik...

500.

Gondolkoztam, hogy vajon mi is legyen az 500. pósztom témája (március 3.-án volt 2 éves, és még megvan ám a windows live-s :)) ). Aztán elsősorban Arról és Annak írom, Akinek és Akiről szól, legalábbis nagyon szeretném, ha ez így lenne. Mostanában sokmindent tanítgat nekem, sajnos nehézfejű diák vagyok és folyton ismételgetnie kell ahhoz, hogy valóban rögzüljön, de igazán jó tapasztalni örökkévaló szeretetét, gondoskodását, figyelmességét. Örülök, ha észrevehetem a - talán aprónak tűnő, de nekem annál értékesebb - csodákat. Mert igenis benne vannak a mindennapjaimban.
Tanulgatom, hogy éppen akkor válik valódivá a hitem, amikor minden lehetetlen emberi szemszögből és tutti biztosra csakis Isten az, aki megoldást ad. Várom az Ő megoldásait...

"Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz." (Jób 22, 21)
"Megtölti még szádat nevetéssel és ajkaidat ujjongással." (Jób 8,21)
"Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt." (Ézs. 25,12)
"Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el." (Ézs. 42,16)
"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok." (Ézs. 43:18-19)

Áldás

Nos, sokmindenre vágyunk az életünkben. Szövögetjük a terveinket, néha talán túl méreteseket is, amelyek erőnket, anyagi lehetőségeinket, tehetségünket meghaladják, mégis meghalnánk belülről, ha feladnánk ezeket. Mert hozzánk tartoznak. Vannak, akik otthonra vágynak, barátokra, maradandót szeretnének létrehozni, vagy éppen egy profi autót (mondjuk Audi :))) ) birtokolni. Van, amikor meg kell tanulnunk ezekkel az álmokkal együtt azt, hogy "elég". Papi többször emlegette már nekem, hogy a "soknál több az elég."

Szövögetem persze én is az álmaimat, még akkor is, ha maximálisan igyekszem megélni a mai napot. Mert ezt kaptam. És ez Isten ajándéka. Tele apró örömökkel, csodákkal. Hogy mit is szeretnék elérni az életben? Még mindig szeretném, ha az egyetemi témámmal komolyabban, kutatás szinten foglalkozhatnék. Még mindig vannak reményeim, terveim, amiket azt gondolom, hogy Isten ültetett belém.
És hogy mi szeretnék lenni? Egy általános kislány tanított meg erre. Amikor a tanító néni körbekérdezett, hogy ki, mi szeretne lenni, a sok válasz közt ez is elhangzott:
- Áldás.
...
Én is ez szeretnék lenni. Se több... se kevesebb...

Ha ég a házad...

"Ha ég a házad, melegedj a tüzénél." -tartja egy spanyol közmondás. Thomas Edison melegedett is, amikor a szeme láttára égett porig a laboratóriuma. Fogalmam sincs, hogy mi is játszódott le benne, de a következőképpen állt a helyzethez: "A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála Istennek, tiszta lappal indulhatunk újra." Ekkor mindössze 67 éves volt.
3 héttel a katasztrófa után, sikerült megszerkesztenie első fonográfját.

... minden tévedésünk és botlásunk megoldódik
... minden nap újat kapunk
... félretehetjük a kifogásokat
... és elindulhatunk az ismeretlen ösvényen, ahol nem kapunk nagy fénysugarat, "csak" mécsest, de bőven világosságot ad a következő lépéshez :)))

Újjáéledt dallamok

Hacsak lehet, állandóan dúdolok valami dallamot: utcán, kis földalattin, rendelőben, kórházban, itthon, á, mindenhol... Megfigyeltem már, hogy általában akkor halkulnak el a dallamok vagy üti fel a fejét a csönd, ha kapcsolatzavar lett Isten és köztem. Mert mondjuk annyira rohanok, meg annyi minden motoszkál bennem, hogy már nem vagyok képes meghallani a "halk és szelíd" hangot, és innentől kezdve elhalkulnak bennem a dallamok is. Hisz, ha minden rendben, akkor ezek a dallamok Róla és Neki szólnak. Mert Ő az egyedül méltó...
"Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet..." egyik kedvencem és tegnap este Kecskeméten is felcsendült. Nekem szólt. Zenei élményre mentem és Istennel találkoztam...
Ismét felcsendülnek bennem dallamok. Róla. Neki.

Szeretem...

a jóleső és eredményes munka utáni fáradtságot. Olyan más. Kicsit összegyűjtöm a tegnapi naptól a dolgaimat, mert magam sem tudom, hogy is végeztem mindennel, amit elterveztem.
Szóval péntek:
- reggel 7.30-kor már hívott a doki, hogy sürgősen oldjak meg valamit
- telefonálások, közben kéményseprővárás és nagy örömködés, amikor épp akkor toppant be, amikor már nem húzhattam tovább az itthon töltött időt
- kórházba rohanás, egyezkedés, majd mintaküldés Németországba
- segítés Jutkának, hogy kevésbé legyen elhavazott, közben telefonok
- végre egy kedves barát hívása: Ilus bejelentkezett Pécsről (szeretem az ilyen váratlan betoppanásokat :)))
- ebéd, aztán rohanás haza, még egy kis hegy alatti abrakolás tanítás előtt
- tanítás/tanulás (ez nálam elválaszthatatlan) Bogival
- találkozás Karolinnal
- hazarohanás, angoltanulás
- 20:50 - Ilus!!! Mindig nagyokat "csatáztunk", lévén ő matematikus, teljesen más személyiség, így annál jobban élvezhető eszmecserék. Eszméletlen, hogy forog az agya :)). Minden fontos témára jutott időnk, több gondolat között most csak egyetlen: "nekem más az utam" fogalmazta meg ő, és ezen agyalok, hogy tényleg mennyire jó, hogy Isten nem sablonszerű, hanem tervszerű és egyedien hozzánk értő
- pihenés után meg együtt reggelizés, együtt imádkozás és más-más irány, de annál izgalmasabb
- egész napos szó és mondat ízlelgetés, javítás, agytörés... javítás, nem javítás, mert az úgy tökéletes, tíz perces pihenések és kicsit attól való félelem, hogy nem fogok végezni és nem lesz Kecskemét
- de úgy látszik, mégis lesz, mert sikerült éjszaka 1.40-kor letenni a lantot
- holnap, jaj nem, már vasárnap van, megyünk a fiúkkal Kecskemétre, Mike Sámuel és csapata koncertre
- jóízű lesz a mai álom :))

(A három Grácia: Ilus, Darinka és jómagam)