Szóval péntek:
- reggel 7.30-kor már hívott a doki, hogy sürgősen oldjak meg valamit
- telefonálások, közben kéményseprővárás és nagy örömködés, amikor épp akkor toppant be, amikor már nem húzhattam tovább az itthon töltött időt
- kórházba rohanás, egyezkedés, majd mintaküldés Németországba
- segítés Jutkának, hogy kevésbé legyen elhavazott, közben telefonok
- végre egy kedves barát hívása: Ilus bejelentkezett Pécsről (szeretem az ilyen váratlan betoppanásokat :)))
- ebéd, aztán rohanás haza, még egy kis hegy alatti abrakolás tanítás előtt
- tanítás/tanulás (ez nálam elválaszthatatlan) Bogival
- találkozás Karolinnal
- hazarohanás, angoltanulás
- 20:50 - Ilus!!! Mindig nagyokat "csatáztunk", lévén ő matematikus, teljesen más személyiség, így annál jobban élvezhető eszmecserék. Eszméletlen, hogy forog az agya :)). Minden fontos témára jutott időnk, több gondolat között most csak egyetlen: "nekem más az utam" fogalmazta meg ő, és ezen agyalok, hogy tényleg mennyire jó, hogy Isten nem sablonszerű, hanem tervszerű és egyedien hozzánk értő
- pihenés után meg együtt reggelizés, együtt imádkozás és más-más irány, de annál izgalmasabb
- egész napos szó és mondat ízlelgetés, javítás, agytörés... javítás, nem javítás, mert az úgy tökéletes, tíz perces pihenések és kicsit attól való félelem, hogy nem fogok végezni és nem lesz Kecskemét
- de úgy látszik, mégis lesz, mert sikerült éjszaka 1.40-kor letenni a lantot
- holnap, jaj nem, már vasárnap van, megyünk a fiúkkal Kecskemétre, Mike Sámuel és csapata koncertre
- jóízű lesz a mai álom :))
(A három Grácia: Ilus, Darinka és jómagam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése