Ithaka felé, / válaszd hozzá a leghosszabb utat, / mely csupa kaland és felfedezés.
... Járj be minél több ... várost, / s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen, / végső célod, hogy egyszer odajuss, /de ne siess az úttal semmiképp." (Kosztantinosz Kovafisz: Ithaka)
Amikor ismeretlen ösvényen megyek, nem szeretném elfelejteni, hogy Valaki mindig velem van és számíthatok Rá.
Ha elindulok, nem tévedek el, mert a Pásztornak legalább olyan fontos, hogy megértsem Őt, mint amennyire nekem, hogy Őt.
Az úton meg szeretnék csodálni minden kis virágot, minden madárdalt, sok gyermek nevetését, idősek bölcsességét és változni szeretnék. Egyetlen percet és pillanatot sem szeretnék elszalasztani.
Nem fogok sietni az úttal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése