és azon gondolkodom, mi is légyen e nap summája. De nekikezdek, mert "a leginkább elpazarolt idő a nekikezdés ideje" - olvastam ma, aztán rájöttem, hogy nagyon hasonlít arra a mondatomra, amit néha idézek: "megállíthatatlan lennék, csak kezdeném már végre el". Kérdem én, ha a kezdésekkel küszködöm, akkor minek vallom azt magamról itt jobb oldalt, hogy szeretem a kihívásokat?? Na, jó, megférnek együtt szerintem, csak a kihívás legyen mondjuk 80%-os teljesítmény a nekikezdéssel szemben. Majd készítek magamnak valami jó kis számítási képletet :)).
Ma kicsit be voltam sózva, délelőtt pörögtem ezerrel, hogy lefoglaljam a gondolataimat, aztán egyszercsak közöltem Gy.-vel, hogy lelépek, erre ő, hogy szorít nekem és azonnal hívjam, ha eredményes a lelépésem. Nem szépítgetem itt a dolgokat: állásinterjún voltam. Mire ott ültek velem szemben, már lenyugodtam (hiába no, imádkoztak értem :))), köszönöm!!!!), ennek eredményeként vidám önmagam voltam, így egy jó nagy nevetős beszélgetést tudok magam mögött. Megkérdezték többek között, hogy miért is nem lettem orvos, és hogy egy ilyen kedves, szeretetteljes lány, miért akar ilyen munkakört. Lehet, hogy a szomszédról beszéltek?
Azt olvastam ma, hogy "minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy felkészült legyél, miközben tudod, hogy a jóindulat, amire szükséged van, Istentől jön."
És még ezt: "Légy biztos abban, hogy azt csinálod, amit kell." (Gal. 6:4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése