2009. február 28.

Azt terveztem...

mára, hogy Nagykőrösre utazom és meglátogatom egyik csodálatos unokatestvéremet és családját. Nem mertem azért 100%-os ígéretet tenni, valahol mintha éreztem volna, hogy mással fogom tölteni a napomat. Csütörtökön Darin barátnőm hívott, hogy nem tudnék-e időt szánni egy kiadás előtt álló könyvük lektorálására. Hallottam ám a vonal túlsó végén, hogy madarat lehetett volna fogatni vele, amiért igent mondtam. Nos, én meg nagyon-nagyon szeretek ilyenekkel bíbelődni, meg ötször, meg ki tudja hányszor ízlelgetni egy-egy mondatot és alakítgatni, szépítgetni meg ilyenek. Ez a könyv mégis inkább belülről ráz meg és fel. Egy olyan ember élettörténete, akit Isten nagy mélységekből mentett meg, aki aztán hűséges embere lett és Isten még a gyógyíthatatlan betegségében is megdicsőült. Éppen ott tartok a történetben, amikor a betegsége súlyosbodott és bal karja lebénult. A felesége írja:
"Amikor kétségek közt, kishitűen azt kérdeztem tőle, miért engedte meg Isten, hogy a keze megbénuljon, csak annyit válaszolt: „Mert Ő engem így jobban tud használni.”
(...) Akkoriban sok félelem volt bennem saját jövőmet illetően. Beszéltünk erről Norberttel, s ő a következőkkel bátorított: „Ha majd egyedül leszel, nézz felfelé. A te Istened át fog segíteni mindenen. Nézz mindig előre. Ne tégy ki rólam fényképeket, ne tápláld ezáltal a fájdalmadat. Gyászolni fogsz. De előre tarts, haladj az élettel. Minden erőddel gondoskodj a rászorulókról.”

Szóval van, hogy potyognak a könnyeim...

2 megjegyzés:

Betti írta...

És mi a könyv címe?

Noémi-Ruth írta...

Még nem 100%, de úgy néz ki, hogy ez lesz a könyv címe: Halál, hol a te győzelmed. A BMSz adja ki, szerintem fogsz vele találkozni, ha nem, majd kérjél Ági néniéktől, tényleg nagyon értékes könyv :)).