2009. március 5.

Áldás

Nos, sokmindenre vágyunk az életünkben. Szövögetjük a terveinket, néha talán túl méreteseket is, amelyek erőnket, anyagi lehetőségeinket, tehetségünket meghaladják, mégis meghalnánk belülről, ha feladnánk ezeket. Mert hozzánk tartoznak. Vannak, akik otthonra vágynak, barátokra, maradandót szeretnének létrehozni, vagy éppen egy profi autót (mondjuk Audi :))) ) birtokolni. Van, amikor meg kell tanulnunk ezekkel az álmokkal együtt azt, hogy "elég". Papi többször emlegette már nekem, hogy a "soknál több az elég."

Szövögetem persze én is az álmaimat, még akkor is, ha maximálisan igyekszem megélni a mai napot. Mert ezt kaptam. És ez Isten ajándéka. Tele apró örömökkel, csodákkal. Hogy mit is szeretnék elérni az életben? Még mindig szeretném, ha az egyetemi témámmal komolyabban, kutatás szinten foglalkozhatnék. Még mindig vannak reményeim, terveim, amiket azt gondolom, hogy Isten ültetett belém.
És hogy mi szeretnék lenni? Egy általános kislány tanított meg erre. Amikor a tanító néni körbekérdezett, hogy ki, mi szeretne lenni, a sok válasz közt ez is elhangzott:
- Áldás.
...
Én is ez szeretnék lenni. Se több... se kevesebb...

2 megjegyzés:

Andras írta...

Kevesebb ennel nem is lehet lenni :) Amugy egy pici resz talan talan nekem szolt belole :)) Koszonom.

Noémi-Ruth írta...

Igen? Nahát!! :DDDD

Kötözködöm: van, hogy megelégszünk kevesebbel, minthogy áldás legyünk... (és nem arra gondolok, amikor Isten a tudtunkon kívül tesz azzá mások életében).