Jonának egy nagy tábla egész mogyorós csokoládéval, habár lehet, hogy kettő lesz belőle. Történt ugyanis, hogy szombaton nagy lelkesen nekiálltam az adóbevallásnak, aztán kiderült, hogy valami nagyon nem stimmel. Na, persze kit hívtam föl kétségbeesve? Hát, Jonát, merthogy minek is vannak a tesók, ha nem azért, hogy jóóóóóól kisírjuk magunkat alkalomadtán :))). Nem igazán lelkesedett az én nyavalygásomtól, sőt, még azt is közölte, hogy ne hisztizzek, hanem kérdezzem meg a könyvelőnket, hogy biztos, hogy minden stimmel az általa kiadott igazoláson. Pont. Jona helyretett rendesen.
Persze ma, miután jól kifutottam magam a Heim Pál környékén és lépcsőin (hétvégén ismét lelkesen végezték a szülők a vizsgálatot és ma őket vártam), irányt vettem a Gyermekmentőbe is, aztán kis szünetben megkörnyékeztem a mi kedves M. könyvelőnket :)). (Hogy ezek az M. kezdőbetűs férfiak mind ilyen kedvesek??? :))). Nagyon segítőkész volt és persze kiderült, hogy valahogy lemaradt az adómból a kórházas rész, így lett a nagy kétségbeesés. De aztán minden rendeződött, sőt, hihetetlen, de sokkal jobb lett az eredmény, mint amit vártam, így summázhatom, hogy még egy elírt adó is a javamra válik...
Micsoda meglepetései vannak Istennek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése