napjaim nem igazán zökkenőmentesek, tuti biztos, hogyha valamit eltervezek, akkor másképp alakulnak a dolgok, na, hát ma is így történt természetesen. Nos, nem egyszerű, ha az ember lánya emberek közt tevékenykedik, néha igazán megdöbbentenek. Ma éppen egy anyuka, aki azért hívott fel, mert nem tudott valami adagolást. Mikor megkérdeztem tőle, hogy elolvasta-e a doktor úr javaslatát, kiderült, hogy nem. Vajon minek is írunk akkor dokumentációt ha el sem olvassák?
...
Kata ma este lelkesen mutatott egy könyvet, amit persze elkuncsorogtam, mert Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral című kötete, így ma nem lesz addig alvás, amíg nem jutok a végére. Találtam benne többek között egy nagyon nekem szólót:
"Add, hogy ne érezzük nyűgnek a keresztet,
amit Te adtál nekünk, Uram!
Mert a kereszt nem büntetés.
A kereszt: feladat.
A kereszt: életünk értelme.
Születésünkkor kapjuk,
s a veled való találkozáskor
tehetjük csak le."
Mennyivel más így értékelni egy napot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése