2009. március 8.

Szúnyogszűrők és a nagyvonalú Szeretet

"- És hogy érzitek magatokat az új testvérek között?
Elkomorodott, majd csak egy szót mondott:
- Szúnyogszűrők.
Meghökkentem. Első pillanatban nem is értettem megjegyzését, csak amikor Jézus egy igéjével magyarázta: "megszűritek a szúnyogot és elnyelitek a tevét" (Mt.23,24). S hogy egészen megértsem, részletekkel is szolgált. Elmondotta, hogy az ottani közösségben szívesen, lelkendezve fogadták mindkettőjüket, de néhány hét múlva ilyen kifogásokkal zaklatták őket: felesége miért jár fodrászhoz? S ő, mármint a barátom miért mutatkozik gyakran rövidnadrágban?
- Eleinte azt hittem, hogy tréfálnak vagy ugratnak, de aztán meg kellett látnom, hogy ott ez a "hívőség" mértéke, sőt, ez a szórakozásuk: a szúnyogszűrés. Én nem ilyen kicsinyesnek ismertem meg Jézusomat! Elkedvetlenedtünk, majd lassan elmaradtunk a közösségből.
Arra gondoltam, hogy ezek a jó szúnyogszűrők talán többet ártottak Krisztus ügyének, mint az üldözői.
... mit ér Jézusnak egy ember? Mit ér egy gadarai megszállott (ma őrült), akit senki sem tudott megfékezni, se megkötözni? Megér Neki egy viharos utat a tengeren - felé. Hallatlan küzdelmet - vele. És kétezer disznót, amelyek a gadarénus miatt a tóba rohannak. Jézusnak ennél is többet ér egy ember: önmagát kereszthalálra adja minden emberért.
Ó, mi szúnyogszűrő nemzetség, akik olyan készségesen esünk egymás fejének, hogy azt jól megmossuk - sőt: közben meg is cibáljuk -, sose láttuk mégJézust tanítványai poros és piszkos lába előtt térdelni, dereka körül a rabszolga kötényével? Mert ez a Jézus-i nagyvonalúság: a lehajló szeretet képe, a szolgáló Szeretet egyetlen hiteles mozdulata.
... Bocsássad meg a mi szúnyogszűrő kicsinyeskedésünket, amiről azt hittük: kereszténység.
Bocsássad meg a mi konkolytépő, gyomláló lelkületünket, amivel és hányszor a búzát is kiszaggattuk. Hogy egy-egy zsenge, zöldellő lelkecskét azzal vádolunk: még zöld, ahelyett, hogy azon ujjonganánk: már zöld."
(Gyökössy Endre: Mai tanítvány imája a holnapért)

2 megjegyzés:

Andras írta...

Nagyon jó ez a bejegyzés a szúnyogszűrőkről. Nem a tiszteletadó öltözettel van baj vagy a szépítkezés visszafogasával, hanem azzal amikor ez lesz a hívőség definiciója. Amikor a szellemiség végleg vallásossá válik, amikor mindegy milyen alapon csak a külsőség megmaradjon … amikor kényszerrel, megszólással érik el azt a magatartást amelynek szépsége pontosan a belső meggyőződés bemutatása lenne. Akkor oda kell menni és direkt és csakazértis szombaton kell kalászt tépni, beteget gyógyítani. Bár a legnehezebben megmenthető ember az pont a vallásos ember.

Noémi-Ruth írta...

Hát, Gyökössy Bandi bácsi írásai lenyűgöznek. Nagyon sokat tanulok tőle, hogyan viszonyuljak helyesen az emberekhez.
Teljesen egyetértek mindazzal, amit leírtál, hisz nagyon fontos a belső meggyőződés (csak az a gáz, hogy a szúnyogszűrők is meg vannak győződve, hogy az a jó, amit tesznek), és persze valóban a vallásos ember az, akit a legnehezebb megmenteni...