2009. március 29.

Nem volt szép...

tőlem, hogy csak egy kilincset raktam ki egyik bejegyzésemben kedvenc helyemről, hisz max. Darinka jött volna rá, hol készült, ő meg nagyon ritkán olvas. Na, szóval töredelmesen bevallom, hogy a Havihegyi templom a megfejtés. Kedvenc helyem volt Pécsett ez a templom és közel hozzá a kereszt. Darinnal gyakran felzarándokoltunk gondolatrendezésre vagy éppen Istennel való beszélgetésre, kapcsolatrendezésre vagy csak úgy. Volt, hogy a keresztnél olvastam és onnan csodáltam a Mecsek szépségét. Sikerült egyszer úgy felmennem a Tettyére, hogy nyitva volt a templom. Persze beültem. Jót ücsörögtem, hisz otthon voltam. A Gazdám tulajdona. Akkor valahogy úgy öntöttem ki mindent Neki, mint anno Anna is tehette. Jó dolog, hogy az Ő szívében mindig van egy különleges helyünk :)).



4 megjegyzés:

Szilvia írta...

Pontosan a templom alatt lakott a férjem nagypapája ( Bosnyák utcában), így mi is szinte minden pécsi látogatás során felzarándokolunk a Tettyére, s a Havihegyi templomhoz. Osztályfőnök-koromban minden osztályt elvittem egyszer Pécsre kirándulni, s a program részét képezte a kilátás a templomtól :) Sajnos már jó régen jártunk arra :(

Noémi-Ruth írta...

Nagyon tudok azonosulni ezzel a szomorúsággal.
A diákjaid biztos nagyon hálásak voltak, hogy egy olyan csodaszép városba és helyre vitted őket :).
Na, majd azért megyünk :))).

Hannah írta...

na és mikor tervezed a templomlátogatást ismét?

Noémi-Ruth írta...

Jaj, mostanában nagyon szeretnék, remélem, sikerülni fog. :)))