a napokban Isten jelzésértékű, kedves meglepetéseit. Nem, nem történt kirívó dolog az életemben. Még mindig vannak megválaszolatlan imádságaim, rengeteg kérdésem és harcom, DE elengedtem magam, kicsit kiengedett a kezem szorítása és lebegek (ha élhetek ezen nemes kifejezéssel, na, de miért ne :) ). Teljesen "véletlenül" kaptam e-mailt a Bethesdai estékről, amit kifejezetten egészségügyiseknek szerveznek minden hónapban és a téma annyira találó volt, hogy elmentem. Azt hiszem, ennek is köszönhető, hogy elengedtem magam Isten kezében, mert pl. vannak bizonyos beceneveim: pl. "úgy se tudod megtenni", "depresszió", "magányosság", "fájdalmak", stb., amivel szemben Isten azt mondja: "drága és becses vagy", "a szemem fénye vagy", "nem feledkezem meg rólad", és úgy döntöttem, hogy Neki adok igazat. Úgyis mindig Ő nyer velem szemben.
Kiemelkedő volt persze a tegnap esti Kocsis Zoltán hangverseny is. Haydn művek szólaltak meg és olyan hálás vagyok, hogy olyan barátaim is vannak, akik nagyon szeretik a klasszikus zenét is. Igazi felüdülés és gyógyulás volt mindnyájunknak. No, persze kedvenc hangszerem a gordonka is felcsendült szólóban, sajna az estéről nem tudok linkelni, de azért berakom Haydn: C dúr gordonkaversenyét (többek között ezt is hallhattuk). Ha van kedvetek, adjatok helyet a zenének :)).
Van, hogy ilyen kis melankólikus az élet, kicsit erről is beszélgettünk meg az emberi korlátokról, lehetetlenségekről. Mabi megjegyezte: "Sára is nevetett." Ja, a hit ott kezdődik, amikor végre nem dobozoljuk be Istent a mi elképzelésünkbe, hanem teret adunk a csodáinak. És csak úgy tudunk teret adni, hogy szétvagdaljuk a magunk dobozát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése