2009. június 2.

Már majdnem...

feladtuk, hogy borostyánunk is legyen a függőfolyosón, sőt, teljes elhatározásra jutottam, hogy kiszedem a ládából és soha nem ültetünk többet borostyánt, aztán életre kelt. Kata egyszercsak nagy izgatottan hívott, hogy győződjek meg én is a csodáról. Életre kelt a borostyánunk. Szóval, amikor már lemondunk valamiről, még mindig ott csillog a remény...


...és nevetve nézünk a holnap elé, főleg azért, mert Valaki napfényt hoz az életünkbe. Hát, így vagyunk mostanság. A Művésznő és a Doktornő...

Nincsenek megjegyzések: